Erkölcsi és szociológiai elmélkedések

Az erkölcsi és szociológiai elmélkedések helyszíne a Nemzeti Színház egyik stúdiója. Hankiss a színpad és a nézők közötti háromszög egyik csúcsán ücsörög, innen magyaráz, gesztikulál, instruálja a színészeket, a harmadik epizódban Kamarás Ivánt, Csákányi Esztert, Láng Annamáriát és Bánki Gergelyt.

Először arra gondoltam, a Találd ki magad! nem más, mint egy intellektuális Beugró moderátorral. A rögtönzésnek itt is szerepe, funkciója van, csak nem az öncélú ökörködésen van a hangsúly, hanem napi ügyeinken, magatartásunk alakulásán. Például azon, hogyan kell magabiztosnak, győztesnek látszani, ha kilépünk lakásunk ajtaján. S milyen arcot, szerepet válasszunk, hogy jó benyomást keltsünk másokban, mert ha elpuskázzuk az első kínálkozó alkalmat, nincs második lehetőség.

A bölcseleti illusztrációk kitágulnak és leszűkülnek, a háttérben kivetített jelenetek peregnek, bent a térben szembesülhetünk a liftbeszéddel, amelynek más a technikája és a célja. Ezeket a pillanatokat természetellenesnek éreztem, mintha rém hülye urak és egzaltált hölgyek érintkeztek volna egymással, hogy megtanítsanak bennünket arra, miként viszonyuljunk társainkhoz.

Ne önmagunkat, hanem felebarátunkat szeressük. Ez ismerős egy másfajta parancsolatból.

Ellentétpárok csapnak össze Hankiss Elemér példabeszédeiben, találkozunk a jó és a rossz, a ráció és az ösztön, a feláldozás és az önzés, a felelősség és a léhaság intelmekké magasztosult párhuzamaival. A kissé idealizált és naiv játék gyarlóságaink, fogyatékosságaink hangsúlyozásával igyekszik megmutatni a helyes utat, az okos választást, de ezek nem mindig kifizetődők és célravezetők. Nincs, nem létezik emberi nyugalom és béke, magányosan bolyonghatunk a végtelen Univerzumban.

Mit tegyünk, hogy ne így legyen? A produkció óhaja egyszerű: próbáljunk bölcsen cselekedni boldogulásunk érdekében. Már ez sem lesz kevés.