Fertelmes bűzt húzott maga után - Alaposan felbolygatta a tapolcaiak életét az önkényes házfoglaló

Gazdája itt élt az édesanyjával, akit öt évvel ezelőtt elveszített. Ő jó két éve szorul állandó orvosi felügyeletre, így került a devecseri idősek otthonába. A 69 éves K. János közvetlen (fal)szomszédjaira bízta, hogy felügyeljenek az egyszoba konyhás házikójára, míg távol lesz. Idén tavasszal megjelent a háznál H.-né, akit jól ismernek a városban, mivel korábban édesapjával együtt mindig gyűjtögetett valamilyen használt holmit.

Ráadásul az 53 éves asszonynak pár száz méterre a Toldi utcától van saját lakása, ahová, ahogy kifigyelték, napközben hazajár. Nos, felkapták az itt lakók a fejüket, amikor áprilisban megjelent a nő a düledező kéményű és kerítésű háznál, ahol egyszeriben ismét égett a villany. (A házigazdánál már évek óta nem láttak világosságot a környékbeliek, mivel a férfi nem fizette ki a számlákat. Ebből különösebb gondot nem csinált, de az italról már kevésbé volt hajlandó lemondani.)

Ottjártunkkor a panaszosok névtelenséget kértek, mert félnek a nagyszájú asszonyságtól, akinél hol egy, hol két férfit látnak megfordulni. Azt is kiderítették - este nem szokták elhúzni a függönyt-, hogy a szobát telehordták már mindenféle kacatokkal, nem is tudják elképzelni, hogy hol alszanak. A félig leomlott kőkerítéshez használt ágybetéteket, falapokat támasztottak, így aztán a kíváncsi szemek nem látnak be az udvarba.

A nő beköltözése napján az utcabeliek rendőrt hívtak, mondván H.-né illegálisan lakik ott, mert az nem létezik, hogy K. János bárkinek is átadta volna a kulcsot. (Az öreg, ahogy mondják, meglehetősen bizalmatlan volt, otthonába nem engedett be senkit.)

Az egyenruhástól azt a választ kapták a lakók, hogy az asszony mutatott neki egy adás-vételi szerződést, amelyen az állt, hogy 1,2 millió forintért megvette a kis házat.

A szomszédok nem csak hitetlenkedve csóválták a fejüket, hanem kezdtek utána nézni a számukra meglepő történetnek.

Azt mindjárt az elején megtudták, hogy H.-né az okmányirodán bejelentkezett, mint János bácsi lakótársa.

Hogy ezt miképpen sikerült megoldania, milyen (hamis?) papírokat mutatott fel, nem tudják. Aztán hol egyik, hol másik hatóságnál érdeklődtek. Nem sokra jutottak.

- Ez az asszonyság megdobálta már a kutyámat, azóta fülét farkát behúzza, ha meglátja az utca végében. Mindemellett hangosan, trágárul beszél férfi ismerőseivel, ezért a kisunokámat behozom az udvarról, ha meglátom őket.

Egy-két szép kifejezést már eltanult tőlük. Még csak azt higgyék az óvodában, hogy mitőlünk halott ilyen ocsmányságokat  mondja indulatosan a nagymama, aki többszöri kérés ellenére sem árulja el a nevét, mert tart az új lakó haragjától. 

Mindig tömött nejlontáskával jönnek-mennek, fogalmunk sincs, hogy mit visznek be a házba. De hogy mit hoztak ki onnan néhány hete... Tudni, kell, hogy az utcában már régen csatornáztak, de János nem kötött rá a hálózatra. Latrina van az udvarában.

Na, egyszer csak látom, hogy az egyik férfi két teli kannát cipel az utcán fertelmes bűzt húzva maga után. Tisztították a pöcegödröt, mert már megtelhetett az elmúlt jó néhány év alatt. Errefelé nem láttunk szippantós kocsit. És elegünk van az éjszakai hangoskodásból, a beszólásokból, teljesen kiborultunk miattuk.

Volt, amikor kalapáltak, talán átalakítják a házat? Mivel meggyőződésünk, hogy az asszony illegálisan lakik a házban, követeljük a hatóságtól, hogy minél előbb rakja ki őt a barátaival együtt. Legyen ismét nyugalom ebben a kertvárosi környezetben!

Az egyik utcabeli a fekália kihordásáról értesítette a tisztiorvosi szolgálatot, hogy ugyan jöjjenek már ki, nézzék meg, milyen állapotok uralkodnak a házban, hátha fennáll a fertőzés veszélye. Azt a választ kapta, hogy fizessen be kétezer forintot az eljárásra. Nem fizette be.

Az itt lakók nyár végén újabb rohamra indultak: bejelentést tettek a polgármesteri hivatalnál, majd a rendőrségen. Kezükben olyan papírt lobogtattak, amelyen K. János azt nyilatkozza - lementek hozzá Devecserbe -, hogy:

"Felelősségem teljes tudatában kijelentem, hogy az ingatlanomat senkinek el nem adtam, bérbe ki nem adtam, és senkinek semmiféle használatát nem engedélyeztem.

Tisztelettel kérem az illetékes hatóságot, hogy a birtokom védelemében ingatlanomból a legrövidebb időn belül az elbitorlókat kirakni szíveskedjenek, s lakásomat hatósági pecséttel zárják le, hogy az elkövetkező időben ez ne történhessen meg." Aláírás két tanúval.

Tíz nappal később újabb bejelentést tett az idős férfi a tapolcai jegyzőnek, amelyben az áll: ...amennyiben a tapolcai okmányirodánál aláírásomat tartalmazó bejelentés található, azt nevem aláhamisításával nyújtotta be a kérelmező. Kerestük H.-nét is, de nem találtuk otthon.

Az ügy jelenlegi állásáról Szoboszlai Tibor őrnagyot, a tapolcai kapitányság bűnügyi osztályának vezetőjét kérdeztük meg.

- Szeptember elején küldte meg nekünk az önkormányzat jegyzője az idős férfi által aláírt bejelentést. Napokon belül elrendeltük a nyomozást közokirat-hamistás miatt ismeretlen tettes ellen, mivel a bejelentő nem nevezte meg a lakást elfoglaló személyt.

Eddig már több tanút meghallgattunk, okiratokat szereztünk be, s a központi adat-nyilvántartóból is kikértünk bizonyos adatokat. Írásszakértőt rendeltünk ki, aki majd megmondja, történt-e hamisítás az okiraton.

Két hónap áll a rendelkezésünkre, hogy befejezzük a nyomozást, de a szakértői vélemény miatt elhúzódhat az ügy lezárása.

A Toldi utcai ház kerítése maholnap kidől. Mindesetre az ágybetétektől és falapoktól nem lehet belátni az udvarba
(Fotó: Mátételki András)