Éhségsztrájkra készülnek az orvosok - Kifűrészelték a pénzt az egészségügyből

- Tart éhségsztrájkot?

- Természetesen. Ha odáig jutunk, megteszem.
 
- Azért ez egy meglepő lépés. A Kórházszövetség miért választotta a tiltakozásnak ezt a módját?

- Nagyon nagy a baj, nincs hova menekülni már. Évek óta hiába jelezzük a problémákat, erre talán felfigyelnek. Az ellentétes érdekű csoportokból álló szakma ezúttal teljes egyetértésben és egyként állítja: a jelenlegi egészségügyi rendszer működésképtelen, ha nem jut többletforráshoz, drámai változások lesznek.

- Az elmúlt években nem kiáltott túl sokszor farkast a szakma? Annyi drámai bejelentés volt már az ilyen-olyan megvonások miatt, aztán valahogy mégis működött tovább a rendszer.

- Évek óta mondja a szakma, hogy nem lesz jó vége a megvonásoknak. Most eljutottunk odáig, ahonnan már nincs hová lépni. Most már nem a megelőzésről van szó, hanem a sokktalanítás stádiumában vagyunk. Jobb lett volna, ha meghallgatják a korábbi aggodalmainkat. A Kórházszövetség egy éve hajtogatja: a finanszírozás az intézményeknél likviditási gondokat okoz. Most elérkeztünk ide. Ha nagyon gyorsan, még ebben az évben nem tesznek bele 25 milliárdot a rendszerbe, akkor az leáll.

- Ez mit jelentene?

- Kórházbezárásokat. Már tudjuk, megtörténhet ez is. Másrészt a betegellátás jelentős romlását. Pénz nélkül nem tudok gyógyszert adni a betegnek, nem tudom megvenni a kötszert, kifizetni az áramot, nem tudom fűteni az épületet. Az egészségügy, nem egy szatócs bolt. Ha marad a jelenlegi finanszírozás, akkor bizony az egészségügyi szolgáltató csomagot egyszerűen szűkíteni kell, ki kell venni abból ellátási formákat, mert nem jut mindenre pénz. Hiába van szakember, eszköz, csak azt tudjuk elvégezni, amire adnak finanszírozást. Ezt viszont folyamatosan csökkentik, miközben a rendszer még mindig úgy működik, hogy mindent és azonnal kellene biztosítania. Ez nonszensz. A rendszer öt lábon áll. Mit látok el, hogyan, hol, mikor és mennyiből. Ezek közül nem lehet kifűrészelni egyetlen lábat sem, mert akkor felborul az egész rendszer. Most kifűrészelték a pénzt a rendszerből.

- Mindez a megyei kórház esetében?

- Év végére lesz nyolcszáz milliós adósságunk. A beszállítók sem várnak a végtelenségig, nem lesz gyógyszer, kikapcsolják az áramot. Hogy ezt elkerüljük lépnünk kell. Nincs már miből spórolni csak a bérekből. Végszükség esetére elkészítettünk egy háromszáz millió forintos bér megtakarítási tervet. Nem fizetünk 13. havi bért, tovább csökkentjük a juttatásokat, de szerepel benne százötven alkalmazott elbocsátása is, amely minden ágazatot érintene. Ez már hangsúlyosan jelentkezne a betegellátásban is.

- A szaktárca következetesen azt állítja nem csökkent drasztikusan a kórházak finanszírozása, ezzel szemben a szakma az összeomlásról beszél. Hogy lehet ekkora szakadék a két álláspont között?

- Részigazságok hangzanak el, ráadásul a médián keresztül zajlik egyfajta számháború, hiszen az sem mindegy, mit nevezek finanszírozásnak. Csak tisztán az ellátásokért járó támogatást vagy beleveszem a béreket, az intézményeknek fizetett maradványértéket is. Mélyebb ismeretek nélkül mindezt aztán lehetetlenség értelmezni. A tárca éveken át igyekezett újra és újra srófolni a finanszírozási rendszeren, amiben voltak is tartalékok, de ezek elfogytak, és most innen már nagyon nehéz visszalépni. Be kell menni egy kórházba akkor egyből érzékelhető, hol is tart az egészségügyi rendszer.

- Októbertől új, úgynevezett bázisfinanszírozást kapnak a kórházak, amelyet már előre bíráltak az intézményvezetők. Korábban a teljesítmény volumen korlátos finanszírozás ellen is lázadtak. Mi lenne a jó megoldás?

- A bázisfinanszírozás egyrészről jó, mert tudjuk mennyi pénzt kapunk, csakhogy a jelenlegi keretek között azt is tudjuk, hogy ez kevés lesz. A megyei kórház például havi 650 millió forint bevétellel tud optimálisan működni. A bázisfinanszírozás 480 milliót ad. Képtelenség a különbözetet kigazdálkodni. A teljesítmény alapú finanszírozás egyfajta versenyt eredményez a kórházak között, minden intézmény érthetően igyekszik minél többet teljesíteni, de ezzel párhuzamosan csökken az egyes ellátásokért adható finanszírozás mértéke is. A volumen korláttal a miniszterségem alatt nem volt gond, működőképes volt a rendszer, később azonban ezt is lefaragták, azért vált terhessé ez a finanszírozás is. A kérdésre válaszolva én visszaállítanám a teljesítmény függő finanszírozást, igaz ahhoz a rendszerben több pénznek kellene lennie.

- De miért pont az egészségügyre jutna pénz, amikor általános a megszorítás?

- 2007-ben a GDP 5,9 százalékát fordította az állam az egészségügyi rendszer működtetésére, ma már csak öt százalékát. Holott az ágazat a hazai GDP hat százalékát termeli meg, ha ezt kiegészítjük az egészségmegőrző tevékenységekkel, akkor nyolc százalékról beszélünk. Vagyis az egészségügy alulfinanszírozása jelentősen hátráltatja a gazdaság teljesítőképességét. A tárgyalások még zajlanak, úgy tűnik a kormányzat hajlandó némi többletpémzt adni az ágazatnak. Reménykedünk, ám a kért 25 milliárd forint is csak a túlélésre lenne elegendő.

- Szakértők is elismerték nagy a baj. Állításuk szerint vagy jelentős többletforrást kellene biztosítani az ágazatnak vagy átalakítani az egész rendszert, amihez jelenleg semmiféle politikai szándék nem adott. Ön szerint mi lenne a megoldás?

- Pénzt kell pumpálni az ágazatba és változtatni kell a struktúráján. A kettőt együtt kell végrehajtani. Ez elkerülhetetlen. De ehhez eltökéltség kell és sok idő. Örök példám Svédország, ahol felépítettek egy működőképes egészségügyi rendszert, igen ám, csakhogy 35 év kellett hozzá.

(Fotó: Penovác Károly)