Óriási: Milyen a néma kacsa?

Dél-Amerikából származik, az első európai felfedezők érkezésekor már házi pézsmarécékkel találkozhattak. A 16. században hurcolták az óvilágba, ahol népszerű asztali fogássá váltak. Húsa nagyon ízletes, valamivel több fehérjét és kevesebb zsírt tartalmaz, mint a házikacsáé. Májtermelése is kiváló.

Néma, de jól kommunikál
(Fotó: archív)

A vadon élő pézsmarécék eredetileg fekete színűek, és csak nagy ritkán bukkan fel tollazatukban egy-egy fehér toll. A pézsmakacsák fején jellegzetes, vöröses színű, húsos kinövések láthatók, arcuk pedig csupasz. 

A háziasított pézsmakacsa tollazata többféle színben pompázhat: tiszta fehér, barna, fekete és foltos egyedek is ismertek.

Azért is népszerű, mert  mint népi neve is mutatja  igen halk. Leginkább sziszeg, néha morog és csendesen hápog. Kárpótlásul változatos metakommunikációs eszközöket használ: kattogtatja a csőrét, rázza a fejét, felfújja magát, billegeti a farkát.

A vadon élő pézsmarécéket eddig viszonylag kevesen vizsgálták. Meglehetősen sok időt töltenek a fák koronájában, ahol kiválóan el tudnak rejtőzni. Ha megriasztják őket, lassú, nehéz szárnycsapásokkal emelkednek a levegőbe. Elsősorban a reggeli és esti órákban aktívak.

Csatlakozzon közösségi portálunk, az   klubjához, s mesélje el Ön is érdekes történeteit, töltsön fel fotót kedvencéről, s vitassa meg a gondokat más állatbarátokkal.

Kedvencek a ház körül rovatunkba beérkezett fotókból készült képgaléria megtekintéséhez kattintson IDE.