Csökkenthetők-e a várólisták?

Orvos ismerősöm szerint fölösleges jogszabályt alkottak, amikor kötelezővé tették az orvosi beavatkozások várólistáját, mert azzal csak sokkolják a betegeket, illetve arra késztetik őket, magánrendelőknél keressék a gyógyulást. 

Ezzel szemben az Egészségbiztosítási Felügyelet főosztályvezetője, dr. Kiss Norbert úgy látja, a nyilvánosság segít a betegnek, segít az intézményvezetésnek és segít az egészségügy irányítóinak is.

Tíz ellátás esetében kismértékben csökkent, hatféle ellátás esetében nőtt a várakozási idő
(Illusztrácó: archív)

- A beteg tudja azt, hogy az általa választott intézményben és máshol mennyit kell várnia az adott műtétre. A kórházak irányítóinak abban segít, hogy megítéljék, saját kórházuk miképp áll az országos átlaghoz képest, az elvárható szinthez képest. 

Az egészségpolitikának pedig abban, hol kell beavatkoznia, ha valahol indokolatlanul hosszú a várólista, hol igyekezzék a forrásokat átcsoportosítani, módosítsa a jogszabályokat és egyéb szabályozó lehetőségeket, fejlesszen az egyenetlenség megszűnéséért, hiszen alapjog az egyenlő hozzáférés biztosítása - szögezi le dr. Kiss Norbert.

- A napokban nyilvánosságot kapott, hogy 945 napig kell várni csípőprotézis-műtétre. Ez inkább sokkolja, semmint elemzésre készteti az embereket.

- Összességében a változások nem jelentősek, viszont kétségtelen, hogy az intézmények közötti különbségek nagyok. A több száz napos várakozásokat könnyű kiragadni egy rendszerből. 

Az Egészségbiztosítási Felügyelet kimutatásai szerint tíz ellátás esetében kismértékben csökkent, hatféle ellátás esetében nőtt a várakozási idő, három esetben pedig ugyanannyit kellett várnia a betegeknek, mint szeptember végén. 

Míg a csípőprotézis-műtéteknél például fél év a jellemző várakozási idő nem sürgős esetekben, ez kilenc intézményben, azaz a kórházak huszonhét százalékában az egy évet is meghaladja. 

Mi is tudjuk, a betegeket nem vigasztalja, hogy ugyanez az arány érvényes a három hónapos várakozásra is, azaz a kórházak egyharmadában legfeljebb három hónapot kell várni  szögezte le a főosztályvezető.

- Mi lehet tenni?

- A várakozási idők hossza mögött nemcsak finanszírozási, hanem infrastrukturális vagy humán kapacitáshiány, esetleg szervezési problémák is állnak.

- Ez nagyon szakmai megfogalmazás, tartok tőle, hogy olvasóink nem értik. Ez azt jelenti, hogy az orvosok nem mehetnek külföldre dolgozni? Vagy több beültethető protézist vesznek a kórházak? És ami a lényeg, több pénzt kapnak gyógyításra?

- Csak annyit költhetünk, amennyit az egészségkasszába adózó polgárokként befizetünk. 

Az orvosokat nem köthetjük meg, paranccsal nem tarthatók itthon. Szükséges viszont a jobb szervezés. És tudomásul kell vennünk, hogy az unióban is léteznek várólisták. 

A cél, hogy a betegek kilencven százalékát el tudják látni kilencven napon belül. Mi ezen a listán a tizenegyedik helyen állunk, ez a középmezőny. Belgiumban, Svájcban és Németországban harminc napot kell várni, ők a legjobbak.

- Akkor mint EU-polgár mehetek Düsseldorfba műtétre?

- Ha valami rendkívüli történik önnel Düsseldorfban, akkor ugyanolyan ellátás illeti meg, mint az adott ország polgárait, ha rendelkezik az uniós egészségügyi kártyával. A tervezett műtétekre ez nem vonatkozik.

- A szabad orvosválasztás még érvényben van?

- Ha családorvost választunk. Ha pedig valaki olyan megyéből szeretne átmenni egy másik megye kórházába, ahol hosszú az idő, akkor az adott, a fogadó intézménytől kell engedélyt kérniük.
 
- Marad a magánorvosi ellátás.

- Nem feltétlenül, hiszen az intézményeknek is az az érdekük, hogy minél több beteget lássanak el jó színvonalon. Igyekeznek ezt jól megszervezni.