Nagy-Kálózy Eszter úton a teljesség felé

Képes vagyok küzdeni, önfejűen dacolni, lázasan keresni a miérteket, de tudok alkalmazkodni, melegséget, lágyságot adni, hiszen nő vagyok.

Pontosan érkezett a Nemzeti Színház büféjébe Nagy-Kálózy Eszter, aki pályafutásának elismeréseként nemrég Kossuth-díjat vehetett át. Ruganyos léptei, tartása, sugárzó, visszafogott lénye, titokzatossága mögött számtalan emlékezetes színházi és filmes alakítás sejlett fel. Eszébe juthatott a mozit szeretőknek a Hamvadó cigarettavég, az Eszter hagyatéka, vagy Csinszka szerepe Deák Krisztina alkotásában, az Édes Anna, az Utolsó kézirat, s számtalan tévéfilm. Színpadon nagy ívű, hatalmas szerepeket játszhatott el Antigonétól Desdemonán, Nyinán, Nórán, Melindán át egészen Titániáig. Olyan darabok női főszerepeit formálta meg, mint a Vágy villamosa, a Gázláng, a Macska a forró bádogtetőn, az Ármány és szerelem, a Mizantróp. Jászai Mari-díjas színművész, kiváló és érdemes művész, akinek gazdag pályaképére tekintve nem merült fel senkiben az, hogy nem méltó a legmagasabb állami elismerésre.

Amikor azt kérdeztük tőle, hogy javították-e már a szín-lapokon a neve mögött a díjai felsorolását, mosolyogva mondta, azt sem figyelte, eddig ott voltak-e. Az elismerések számára az öröm mellett inkább váratlan, de megnyugtató visszaigazolások, hogy nem tévesztette el az utat és irányt az elmúlt harminc évben. Majd hozzáfűzte, most óhatatlanul is átfutott gondolataiban, mi minden van már mögötte. Másképp ugyan nem kelt fel a nap számára sem a Kossuth-díj átvétele után, de újabb állomáshoz ért, amikor ismét köszönetet mondhatott azoknak, akik bíztak benne, segítették, lehetőséget adtak számára a pályán.

Elmesélte: édesanyjánál tartózkodott éppen - aki színésznő szeretett volna lenni -, amikor férje, Rudolf Péter otthonról felhívta telefonon, hogy érkezett számára egy levél, és abban az áll: Kossuth-díjat vehet át. Természetesen három gyermeke riadólánc-szerűen szintén hamar értesült a hírről, így a távolságokat legyőzve, nagy könnyes családi örömmé vált számára az a nap. Soha nem felejti el.

Nagy-Kálózy Eszter számára fontos, hogy tartalommal tudja megtölteni a rá váró szerepeket Fotó: Rózsa Erika

Nagy-Kálózy Eszter már másodéves főiskolásként filmezhetett, és pályafutásnak elején sokat állt kamera előtt. Egyik filmből utazhatott át a másikba. Hamar népszerűvé vált. A kaposvári színházban kezdte pályafutását, játszott a Radnótiban, az Új Színházban, a Művész Színházban, a Nemzetiben, a Kelemen László Színkörben, a soproni teátrumban. Legmeghatározóbb szakmai találkozás számára a Taub János rendezővel közös munka. Neki köszönheti, hogy igazán megszerette, megértette a színházteremtés világát és csodáját. - Csak azt tudom most is mondani, üzenni neki innen, hogy köszönöm, köszönöm, köszönöm! A színházat adta számomra. Miként és hogyan lehet magunkból építkezve eljutni a szerepek valódi igazságaihoz, a figurák dimenzióiba, történeteibe. Oda, ahol az ő életük zajlik. Megtanította nekem a hiteles színpadi létezés többféle útját, másfajta formákban, mint amit addig megtapasztaltam. A Művész Színházban ennek köszönhetően magabiztosabbá váltam a színpadon. Egyre fontosabbá kezdett válni számomra a színház - hangsúlyozta a népszerű színművésznő, aki jelenleg a Nemzeti Színházban hat darabban játszik, a Centrál Színházban pedig négy előadásban lép színpadra.

Arra a kérdésre, hogy nem zavarja-e, hogy a Nemzeti Színház országos politikai hadszíntér is egyben, és így kell a színészeknek játszaniuk ezen a helyszínen, azt válaszolta: régen is akadtak ilyen időszakok az intézmény életében, ő is átélt már ilyet, miközben mindig is zavarta az állandó csatározás és a megosztottság.

- Vidnyánszky Attila szakmai jelenlétét 1997 óta követtem, akkor még beregszászi rendezőként találkoztam vele, majd dolgoztunk többször is az évek folyamán, 2013-ban csatlakoztam a társulathoz. Érdekes, izgalmas színházat teremtett. Ezért is szerződtem a Nemzetibe. A színházban a közönség velünk együtt éli át emberek sorsát, elképzelt vagy valós helyzeteket, a jó előadás sok-sok gondolatot ébreszt. A direkt politizálás nem az én műfajom. Akarok beszélni a világról, a változásokról, amik jelen vannak az életünkben, de a színház és a drámairodalom nyelvén. Én színész vagyok. A dolgom a morált keresni mindenben. A politika játszmákból áll. Azon gondolkozom, miként jutottunk idáig, hogyan lehetünk ennyire megosztottak. A megoldást keresem, keressük erre a helyzetre - mondta a színművésznő, akit a közönség most Török Ferenc 1945, illetve ősztől Sándor Pál Vándorszínészek című filmjében láthat.

Mindeközben örül annak, hogy három gyermekük sem távolodott el a művészetektől. Ha jól érzik magukat az életben, akkor már ő is boldog. Rájuk a legbüszkébb. Nagylánya Montrealban végzett színész szakon, fia másodéves filmrendező, kisebbik lánya pedig másodéves színész.

Nagy-Kálózy Eszter szerint elkerülhetetlen volt az ő családjukban, hogy művészi pályákat válasszanak a gyerekek, hiszen ilyen környezet vette őket körbe, és számtalan örömteli pillanatát is átélhették együtt.

Arra a felvetésre, hogyan fér meg két dudás, azaz Kossuth-díjas színész egy csárdában, hiszen férje Rudolf Péter, azt felelte nevetve: nagyon jól, nem rúgják szét az otthonukat, már huszonöt éve jól megférnek egymással. Igazi társa művészileg is a férje. Rendezte is, játszottak együtt filmekben, színpadon. Közös önálló elő-adásuk, az És Rómeó és Júlia - amelynek keretében ketten játsszák el a dráma összes szerepét - 18 éve folyamatosan műsoron szerepel hatalmas sikerrel, utaznak vele a mai napig, és még mindig tartogat számára újdonságot. Az elő-adást a bemutatása után nem sokkal a Művészetek völgyében közönségdíjjal jutalmazták, visszahívták oda, és jó pár évvel ezelőtt Veszprémben a játékszínben is láthatták a nézők.

- Mindegyik előadás csodálatos este. Mindig meghalunk egy picit, és új energiákkal tölt fel. Számomra ez varázslatos. Minden szerep ma is tartogat nekem újdonságot, izgalmat, felfedezni valót. Érdekes, ez a produkció nem azért született, mert épp ráértünk, és akkor elhatároztuk, hogy csináljunk közösen valamit. Egy elég zsúfolt, munkával telített időszakban készült el. Nem gondoltuk volna, hogy ilyen utat jár be, és én még ennyi idősen is Júlia lehetek. Azt nem tudom, meddig játsszuk még, ameddig bírjuk fizikailag, nem hagyjuk abba - mesélte a legendás előadásról a színművésznő, aki jól érzi magát a bőrében.

Sok tervet sző magában, ebben szerepel a rendezés is. Nem esik nehezére kimondani, elmúlt ötvenéves. Nem szeretne húszévesnek látszani, és továbbra is fontos számára, hogy tartalommal tudja megtölteni a rá váró szerepeket.

Született optimista, az idő múlása csak annyira foglalkoztatja, hogy mindig legyen elég ereje majd felemelni az unokáit.