Akkoriban mindenki kicsit underground akart lenni

Szekta - vágja rá kapásból Mesterházy Ákos, az egyik alapító tag, és ezen a tisztesség kedvéért röhögünk is kicsit. Az Expresszóban találkozunk, Vad Fruttik koncert készül, és eközben a másik alapítóra, Döme Péterre (Pipedome) várunk, aki a fellépő zenekar turné menedzsere. Aztán Ákos belekezd az elmúlt tíz év rekonstruálásába, miközben csapongunk időben, térben és bulik között.

A Syrup keresztelője 2001 március-április környékén történt. Ekkor már Ákos és Péter is régóta underground elektronikus zenékkel foglalkozott, szervezték a bulikat, és hogy összehozzák a közönségüket, elkezdték meghívogatni egymást. Ákos sorolja a dátumokat, élményeket, és felmerülnek egyszervolt vagy átalakult helyszínek: a kultikus Enyhe Fintor Klub, a balatonalmádi Méjvíz, az annak idején jazz klubként induló Patrióta Lokál (amelynek nevét ma már egészen másért jegyezte meg a fél ország), vagy épp az Expresszó, amely a hajdani Séd-mozi kamaratermében fogant, és az első bulikon még a ’70-80-as évek hazai filmcsillagainak mosolya alatt táncoltak a 21. század zenéjére.

Jól érezték magukat együtt, a két dj közönsége is összeszokott, mint bor a szódával, így a Münchausen bárban már konkrét céllal cövekeltek le, azaz, rendszeres klubesteket prezentálni - és elnevezik Syrupnak.

Akkoriban egy Syrup-bulin simán vegyítették a korai nu jazzeket az elektróval, a technót a drum’n’bassel, de az sem volt meglepő, ha elszállósabb trip-hop és őrültebb acid jazz keveredett jóleső kavargássá. Ami kicsit is elvontabb elektronikus tánc-, vagy nem-tánczene volt, azt játszották, amelyre aztán a közönség vagy táncolt, vagy nem, de az biztos, hogy a végeredmény nem hasonlított sima, inger- és kalóriaszegény diszkóra. Mindezt megspékelték "hazánk nagyjaival", azaz az akkori legmenőbb producereket és dj-ket hívták vendégnek. Anorganik, Cadik, Keyser, Shuriken, sorolja Ákos, de megjegyzi azt is, hogy dj Palotai negyvenedik születésnapját is egy Syrup-bulin ünnepelték, amelyre már sokan felfigyeltek.

Veszprém és környéke hirtelen felkerült a buli-térképre, a közönség egyre hízott, és az első év végére egyszer csak azt vették észre, hogy a többség már nem is veszprémi. Amikorra a Syrup székhelye átkerült az Expresszóba, már több százan jöttek Budapestről, Szombathelyről, és úgy általában a Dunántúlról. Beindult a buliturizmus.

A Syrup egyedi ízét a különleges helyszíneknek is köszönhették, mint amikor Péter szülinapján kibéreltek egy hajót, meghívták Erik Sumót is (Tövisházi Ambrus), és "szuper jó hajós bulit csaptunk a Balatonon - kimentünk a tó közepére, és ereszd el a hajam, visszatérés reggel négykor". A másik különlegességet a hozzáadott művészeti események jelentették. Az Exhib Piknik rendezvényeken (amelyeket az IttMost Egyesülettel, a Veszprémi Művészcéhhel és a Vár Ucca Műhellyel közösen rendeztek) például irodalmi felolvasóestet kötöttek össze kísérleti elektronikai koncerttel, vagy amikor az egyik Bunker-bulin színházi előadás is helyet kapott.

És ha már emlékezetes bulik: "kicsit" illegális jelleggel kibérelték a balatonalmádi mozit, irodalmi felolvasóest címszóval, ahol nini, négy zenekar és tizenöt dj is "felolvasott". "Szörnyen jó volt" - mondják, és el is hiszem nekik.

A Syrup pedig pörög folyamatosan, a tű szinte megállíthatatlanul szántja a bakelitet, és hajnalig zakatolnak a tört ütemek, amikor már a hideg sör sem csúszik, és a madárfütty is csak átvezető effekt. Rendszeres partik a balatonfüredi Átriumban, a veszprémi DC-ben, strandbulik Balatonalmádiban, és persze hamar kimozdulnak a megyéből is, először csak hasonló rendezvényekre (Győrbe, Pécsre, stb), aztán országos fesztiválokra, és külföldre is (Berlin, Prága) - így a Syrup név már nem csak a klubestekre, hanem a dj-kre is ráragadt.

A Syrup stábja is állandóan változik. Ákos és Peti a mag, de tiszteletbeli taggá válik a budapesti dj Morgontz, aki rengeteget segített a szervezésben, és mint jó dj remekül bele illett a csapatba. Hébe-hóba Julez (Győrffy Gyula) neve is feltűnik, aki nem mellesleg most a Vad Fruttikban kalimpálja a billentyűket. Aztán Dunaújvárosból dj Blaaz, az újkori Syrup-bulikban pedig már rendszeresen dj Gordon és dj Atomik is fellép. "Nagyon kevés dj-t tartok jónak az országban, és ők pont azok" - mondja Ákos.

A Syrup alkotóközösségként is működött, a tíz év alatt mellékprojektek is születtek. A Syrup.Label Ákos kísérleti elekronika iránti vonzalmát testesíti meg. Leegyszerűsítve digitális kiadót jelent, tehetséges zenészek (pl. Sublogic, Retax Gorgon, Softmotel) "felkarolását", az albumaik pedig ingyenesen letölthetők az internetről. Legtöbbjük már bemutatkozhatott Veszprémben, az Utcazene Fesztivál "zajszínpadán", ahol kizárólag elektronikus zenei koncertek voltak, és lesznek idén is. A Syrupé lett a második netlabel az országban, eddig nyolc kiadvány jelent meg, a szülinapi zsúrra várható a kilencedik.

A másik, a Syruphoz köthető mellékprojekt az Easy Life Natural, amelyet Péter, Julez és Molnár Viktor indított, majd tizenegy fős, igazi nagyzenekarrá vált. Az elektronika és a funk dögös keverékével jellemezhető Dancibility című lemezük 2006-ban jelent meg, rengeteg közreműködővel, némi nemzetközi sikerrel, és persze néhány hazai rádió kedvence is lett. Az utolsó koncertjük négy éve volt a Sziget Fesztiválon, azóta tagcserékkel, kilépésekkel öttagúra csökkent a zenekar (Németh Kyra - ének, billentyű, Cseh Balázs - basszusgitár, Horváth Barna - gitár, Hohl Árpád - dob, Döme Péter - billentyű, lemezjátszó, effektek), de az új anyag már majdnem kész, és be is mutatják a Syrup szülinapi buliján.

Péter hosszasan taglalja a változásokat, sorolja az eddig közreműködő vendégzenészeket - Saffrolla , az angol Ninja Tunetól, egy kanadai énekesnő Mikela Jay, itthonról pedig Judie Jay, Zeek, Alba Hyseni, Tövisházi Ambrus, Subicz Gábor a PASO trombitása, Hock Attila és Győrffy Gyula a Vad Fruttik tagjai -, de a zenéről nem árul el sokat (itt azért belehallgathatunk). "Sok gitár, és bőven elektronika is. Műfaját, stílusát meghatározni nem tudom, nem is akarom."

De vissza a Syrupra. A működésük második évétől már külföldi fellépőket is el tudtak hívni: az osztrák Tom Wieland, Quantic, Nostalgia77, Natural Self, Saffrolla , Poets Of Rhtyhm zenekar vagy a montreáli jazzfesztivál szervezője, Andy Williams, aztán Rusuden, X&trick, Line 47, Ceephax Acid Crew, stb - ők ma már bejáratott fesztiválok nagyszínpados fellépői, míg a Syrup bulik legtöbbje ingyenes (vagy szinte az) volt. Mindezt szponzorok, vagy a jófej büfések segítségével sikerült összehozni.

Így aztán nyereséges buli alig akadt a tíz év alatt, viszont veszteséges sem sok, a nullszaldó szinte mindig kijött. "Sosem a pénzkeresés volt a célunk" - hangsúlyozza Ákos. De akkor mi? Kultúrmisszió? Megmutatni, hogy az elektronikus zene nem csak lakossági tüc-tüc?

Itt egy kicsit megakadunk. Szóba kerül sok minden, "aki feláll a dj-pultba, az meg akarja mutogatni magát, a lemezeit, a stílusát, és őrület jó csajozni a dj-pultból". De a lényeg valahol mégis a szórakoztatásban van. "Olyasmit létrehozni másoknak, amilyet mi is szeretnénk. Fiatalok vagyunk, és a szórakozásra van igény. Mi pont jól meglovagoltuk a kétezres évek elejét, mert akkoriban mindenki kicsit underground akart lenni."

Dj vagy lemezlovász?

"A dj-nek az a feladata, hogy jól összeválogassa azt, hogy mi szóljon, és azt úgy prezentálja, hogy meglegyen az íve, meglegyen a sava-borsa. De ha egy órát játszom valahol, lehet, hogy előtte öt óráig válogattam azt az egy órát. Ez nyilván nem úgy megy, hogy kinyitom a bakelites koffert, és felteszem a greatest hits albumot. Persze vannak technikailag ügyesebb dj-k, zeneileg kifinomultabbak, és a mixtechnikában is nagy a különbség. A kezdetekben például csináltunk olyan dj-zős kompozíciókat, hogy négy lemezjátszó, két keverő, szkreccselős zenecsinálósdi, kiegészülve egy-két hangszeres zenésszel - ez már komplex produkció. Egy jó dj, onnan jó, hogy nem csak táncolható zenét tud játszani. Vannak pillanatok, amikor olyat kell játszani, hogy ne táncoljanak. De meg kell találnia a helyét: a dj igenis mások zenéit játssza."