Filmszemle esős estékre - Salt ügynök, Újrakezdők és Plasztikszerelem

Evelyn Salt kényelmesen eldolgozgat a CIA-nél, amikor is egy orosz disszidens felismeri benne az oroszok ügynökét. A pasas váltig állítja, hogy a csinos hölgy (Angelina Jolie) alvó ügynök, aki csak arra vár, hogy az oroszok hívó szavára bevessék az Egyesült Államokban, mégpedig az ide látogató orosz elnök megölésére. Persze, az ezúttal nagyon előnytelen szőkére és jellegtelenre fazonírozott Angelina-Evelyn nem most jött le a falvédőről, miután gyerek kora óta ügynöknek képezték, hamar elmenekül a CIA-s kollégák elől, márcsak azért is, hogy az őrült bogár tudós férjét (August Diehl) védje.

Van itt minden, látványos menekülés, ugrálás kamionról buszra, (nyugi, Angelinának soha, semmi baja nem esik), love story, no meg persze kérdőjelek és árulás, mert egy kémtörténet akkor jó, ha az ember nem bírja követni, akkor most ki kivel van. Minden esetre nem mondhatnám, hogy a film vagy akár Angelina Jolie játéka maradandó nyomot hagyna az emberben. A sztori sem túl erős, a látvány sem, de azért különösebb erőlködés nélkül végig lehet nézni, és néha ez is éppen elég. A Salt ügynök (Agent Salt) című művet még el lehet csípni a moziban.

Csakúgy, mint Catherina Zeta-Jones romantikus, kedves filmjét, az Újrakezdők - Szerelmes szingli szittert keres (The Rebound) című filmet. Az alaphelyzet (sajnos) nem életidegen: 40 körüli anyuka, háziasszony a kisfia szülinapi dvd-jét nézegetve kénytelen szembesülni a ténnyel, hogy a gyerekzsúron a férje nem azért ment ki a konyhába, hogy apró, színes esernyőket tegyen a kicsik gyümölcskoktélos poharára...

A megcsalással szembesülve összepakolja a gyerekeket, New Yorkba költözik (hova máshova?!) és kilépve a tökéletes háziasszony szerepből új életet kezd. Amibe belelép a bérelt lakás alatti kávézó fiatal, ám annál jóképűbb eladója, Aram (Justin Bartha), aki a gyerekek mellett az önbecsülésétől megfosztott nőre is figyel. Új város, új munka, új élet, új remények, lehet-e az ember újra szerelmes, pláne egy nála 15 évvel fiatalabb férfiba? - ezek a film kérdései.

Sajnos semmi újat nem tudunk meg erről, sok a közhely, kevés a vicc, nincsenek jó dumák, párbeszédek, de az tény: a film mégis szerethető. De inkább az a kategória, amit kölcsönkér az ember, ha valaki hajlandó volt letölteni.

Nem úgy a Plasztikszerelem című alkotás, amiért bőszen adtam volna ki pénzt a moziban, most viszont a szemfülességünknek köszönhetően az olcsó dvd-k között mindössze háromszáz (!) forintért jutottunk e gyöngyszemhez.

Vendégem van - kezdi a fiú. A félénk, fura, antiszociális Lars (az Oscar -díjra jelölt Ryan Gosling), akitől gyakorlatilag már az is nagy csoda, hogy egyáltalán beszél. Az, hogy a vendég egy lány, pedig minden képzeletet felülmúl. Legalábbis a szomszédban lakó testvér és annak (elképesztően édes) felesége így éli meg a fent elhangzott mondatot, a kert végi kisházban lakó Lars ugyanis gyakorlatilag bármiféle kommunikációra képtelen bárkivel. A helyzet éppen ezért meglepő, ám a szerető családtagok kitörő és őszinte lelkesedéssel fogadják a hírt. Vagyis a lányt. Biancát, aki nem nagyon beszéli a nyelvünket, ja és még valami: kerekesszékben ül. Bianca egyébként misszionárius. Pontosabban csak volt. Apácáknál nevelkedett, de most tanulmányi szabin van, hogy megtapasztalja a világi életet. Nem mellesleg: Bianca egy, az internetről rendelt guminő.

Oké: elsőre tényleg durva, ha az ember tesója a szerelmeként egy gumibabát visz a családi vacsorára. Na, de mégis ki tilthatja meg azt, hogy a szerelem bármilyen alakot öltsön?! Pláne, ha Bianca tényleg nem csak egy egyszerű guminő, megváltoztatja Lars, s a körülötte lévő közösség egész életét. A 2007 -es Plasztik szerelem (Lars and the real girl) az utóbbi idők egyik legsikeresebb független amerikai filmje. Zseniális történet, zseniális játék. Meg kell nézni.