2010.01.15. 12:59
Holmes, Brett és Downey Jr.
Habár a Sir Arthur Conan Doyle által mesterien megalkotott detektív jellemét felületesen ismerő kritikusok a viktoriánus Angliába teleportált modern rosszfiúként tüntetik fel a mozivásznon megelevenedő Sherlock Holmest, a Robert Downey Jr. által megformált karakter hitelesen mutatja be a Baker Street 221/B különös lakóját. A Guy Ritchie által vászonra álmodott kétórás film persze minden olyan trükköt bevet, amire szükség van egy XXI. századi produkcióban, ám ettől még hihető a mese.
A probléma talán onnan ered, hogy a nyolcvanas-kilencvenes években a brit televíziós sorozatban Jeremy Brett olyannyira tökéletesen adta vissza a detektív arrogáns, egoista, ugyanakkor zseniális és érző szívű jellemét, hogy azóta mindent és mindenkit hozzá hasonlítanak. Ebben a versenyben tényleg vereséget szenvedne a derék Robert Downey Jr., de ne feledjük neki alig több mint 120 perce van a feladatra, míg Brett több évadon keresztül játszhatott.
A bemutató óta 300 millió dollárnál is nagyobb bevételt hozó, azaz egyértelmű kasszasikernek számító filmben azért megjelennek a Holmesra jellemző dolgok, a pipa mellett a kémiai kísérletek és hegedű mellett a harcművészetek, főképp a boksz imádata, s szerencsére a törökülésben történő gondolkodás sem maradt ki az alkotásból. No meg Irene Adler, a nő, az egyetlen, aki valamiféle érzelmet képes csiholni a logikát és a racionalizmust előnyben részesítő Sherlock szívébe.
A kiváló Holmes drog-, egész pontosan kokain- és ópiumfüggősége nyilván a 12-es korhatáros karika miatt maradt ki a filmből, helyette főhősünk alkohollal pusztítja magát unalmas perceiben. Hű társa, Dr. Watson, pedig ezúttal nem a novellákból megismert, néha tesze-tosza, Holmest bálványozó másodhegedűs, hanem karakán, a nyomozó fárasztó elhajlásait hol csendes beletörődéssel, hol dühös kitörésekkel fogadó kőkemény katonaorvos Jude Law alakításában.
Ami a sztorit illeti, a középpontban egy rejtélyes, fekete mágiával átitatott politikai összeesküvés áll, melynek mozgatója az akasztást is túlélő, a sírból visszatért Lord Blackwood. Közben persze kiderül, hogy mégsem eszik oly forrón a kását, s számos szópárbaj és verekedés közepette Holmes e rejtélynek is a végére jár. Méghozzá az épülőfélben lévő Tower Bridge tetején, a finálét pedig törvényszerűen követi majd a folytatás, benne a nyomozó nemezisével, Moriarty professzorral.
A vizuális megvalósítás csillagos ötös, a XIX. század végi London pont olyan mocskos és visszataszító, amilyennek elképzelnénk, szinte még a fertő bűzét is lehet érezni. Várjuk a folytatást.
