Fonóházi esték

Advent a várakozás, az elcsendesülés, a böjt ideje, ilyenkor nem tartottak lakodalmat, zajos mulatságokat, de ez az időszak is bővelkedik népszokásokban, hiedelmekben. Ezeket ismertette Vastag Richárd Aranysarkantyús táncos, a Népművészet Ifjú Mestere. Mondják, András bácsi „bezárja a hegedűtokot”, véget vet a kisfarsangnak, jön az adventi csendesség. András-nap a téli napforduló közelébe esik, ez ősidők óta a jóslások, varázslások ideje. Sok gazda ekkor vágott disznót, a húst jégveremben tárolták, Borzaváron is, erősítették meg a jelen lévő idősebb emberek. Ilyenkor, ha a szomszéd átnyújtotta a botját, elvárta, hogy ráakasszanak egy pár kolbászt. Lucázáskor a vendéglátóknál táncra is perdültek, nem zajosan, csak harmonikaszóra, illusztrálásként a Gerence Néptáncegyüttes és Baráti Kör néptáncosai borzavári csárdást jártak el. Szerelmi bűbájosságokat is végeztek ez idő tájt, az eladósorban lévő lányok cédulákra fiúneveket írtak, azt vagy gombócba főzték, vagy párnájuk alá tették és Luca napig egyet-egyet kivettek belőle, így tudták meg, ki lesz a férjük. Karácsonykor betlehemezni jártak a gyerekek, előkerült az 1950-es években készült fotó erről a falubeli eseményről.

Az ünnep után pár nappal kezdődött a regölés, ezt ugyancsak megelevenítették a táncosok Nagy László iszkázi gyűjtése alapján. Tréfás rigmusokat idéztek: ha nem adnak szalonnát, levágjuk a gerendát, ha nem adnak körtét – azaz körtepálinkát –, elvisszük a Böskét. Schäffer Zoltán plébános atya az ünneplés öröméről szólt, amely összehozza az embereket. Néprajzi ismertetőjében beszélt a lucaszék készítéséről, ha arra az éjféli misén valaki felállt, meglátta, ki a boszorkány, ilyenkor el kellett szaladni, közben mákot szórni, ami megállította a boszorkányt. A lucaszéket ezt követően elégették. A Luca-napon elültetett búzát a templomban a betlehem mellé tették.  András éjszakáján az eladó lánynak meg kellett ütögetni a disznóól tetejét,  ha a disznó egyet röffentett, még abban az évben, ha sokat, nagyon soká ment férjhez. Szólt az adventi koszorú hagyományáról, amelyen a rózsaszínű gyertya az örvendezés jelképe. Vastag Ricsi hangsúlyozta a népi kultúrából való töltekezés jelentőségét. Az est kedves színfoltja volt, amikor négy kislány, Dömsödi Renáta, Adler Katica, Czirbus Anna és Grill Veronika népdalokat énekelt. Nagy érdeklődés kísérte Cz. Budai Katalin bútorfestő népi iparművész és Pappné Rácz Ildikó csuhéfonó népi iparművész bemutatóját, vezetésükkel a gyermekek kipróbálhatták ebbéli képességeiket.