Jogtudomány és rock zene - a Flippersnek megvan a saját közönsége

A székesfehérvári Bérczes Viktor billentyűs zenészként különböző formációkban működött közre gyerekkorától kezdve. A rock and roll iskola után  Komár László kísérő zenekarában találhatta magát. De saját babérokra  vágyott, így a The Flippers együttessel nem rock and rollal, hanem sajátos hangulatú zenével rukkoltak elő. Viktor szerzőként is megmutathatta magát.  Sosem bűvölte el a könnyen jött majdnem sztárság igézete; édesapja, László  hatására elvégezte a jogi egyetemet, és már nemcsak a lakásuk közös, de bizony az irodájuk is.

- Polgári családban nőttél fel. Körbezavartak a szobában, ha nem akartál zongorázni?

- Nem, magamtól akartam zenész lenni. Nagymamámtól tanultam meg a zongorázás alapjait, ötéves koromban kaptam meg az első szintetizátoromat. Nem klasszikus zenével kezdtem a tanulmányaimat, hanem a rock zenével, hiába, az vonzott. Hegedültem, a Hermann László iskolában klasszikus zenét is tanultam. Aztán jogi egyetemre mentem, és már nemcsak tanulok, de tanítok is. Szerencsére a jogi munka és a zene nem zárja ki egymást: a koncert a hétvégéimet, a munka hétköznapjaimat teszi teljessé.

- Apád példája sarkallt a jogi pályára? Jó szívvel vette, hogy a fia rockzenész?

- Igen, és jó szívvel vette, hogy zenélek. Szinte minden koncertemen ott van, és hozza magával a baráti körét.

- Vidékről be lehet törni a művészet mai dzsungelébe?
 
-A rock and rollal kezdtem a pályámat. A Mentol zenekar volt az első bandám, állandóan telt ház előtt játszottunk az István művelődési házban. Komárnak lettem a kísérő zongoristája, de játszottam Tóth Veronikával, az Eleven Hold zenekarban is megfordultam néhány koncerten. Örömöm tárgya most a saját együttesem, hiszen a saját dalainkat játszuk. Nem jellemző ránk, ami a többségre, hogy 3-4 koncert után kudarcba fullad a próbálkozásuk, mert nem kíváncsiak rájuk. Szerencsére megvan a saját közönségünk, ezzel tehát nincs gondunk.

- A szíved, a bensőd, vagy a jogász agyad vezérelt a műfaj kiválasztásánál? Napjaink nem az önkifejező zenekaroknak kedveznek...

- Mindegyik vezérelt, mert valóban igaz, hogy nem a nagy alkotások, alkotók idejét éljük. De lehet normális kompromisszumokat kötni az embernek önmagával, az alkotó énjével. Nem kell megalkudni sem, olyan zenét kell csinálni, amely mindenkihez eljut, mindenkit megfog. Természetesen ez így elmondva egyszerűnek hangzik, holott valójában nagyon bonyolult folyamat.

- Nem vagy az a tipikus gengszteragyú üzeletember, így alighanem a szíved csalja elő a szebbnél szebb dallamokat a lelkedből...

- Sohasem latolgattam, mi lehet sikeres, mit vesz meg, eszik meg a közönség. Esetemben ezt igazolja, hogy nem ebből élek, elsősorban jogász vagyok, azzal keresem a kenyeremet. Szerencsére sohasem kellett üzleti szempontok alapján mérlegelnem, milyen zenét szeressek. Azt csinálom, amit kedvelek, ez a siker titka!

- Tételezzük fel: felkap a világhír, akkor mondd, te mit választanál: zene, vagy jog?
 
- Ebben az esetben egyértelmű: a zenét!

A bulizó jogász jobb lesz a zene által

A bulizó jogász fogalma, annak jelensége szokatlan még a magyar fülnek. Komoly hivatás az övék. Miként másoké is. De más a főfoglalkozású zenész státusza, és más a zenélő jogászé. Viktor sok buliban vesz részt a zene révén, s teszi mindezt jogászként.
- Bulizó jogász valóban nincs, ez így túlzás. De tudok zenélő orvosról, zenélő közgazdászról, zenélő diplomatáról. E dolgokat el kell tudni határolni. Ha az ember elereszti a komolyabbik  énjét és önmagát a hétvégeken, és a zene, a közönség varázsolja  el, akkor a következő héten sokkal jobban tud teljesíteni a tárgyalóteremben - mondta.