2011.08.05. 05:14
A bringázás, mint misztikus élmény?
FMH - A bringázás nem csak remek alakformáló, erőnlét-karbantartó lehetőség, de a napi stressz elűzésének is jó módja, sőt transzcendens magasságokba is emelhet.
A megszállott, együltő helyükben többszáz kilométert letekerni képes kerékpárosok a hosszútávfutókhoz hasonlóan jól ismerik azt az érzést, amikor már minden méter megtétele fáj, már a csudába kívánjuk az egész túrát, fáj a hátunk, és egyszer csak megtörténik a csoda: új erőre kapunk. Láthatatlan kezek egyenesítik ki előttünk a kanyargós utakat, szinte felgurulunk a meredek hegyeken és eufórikus örömmámorban haladva tovább bírnánk a végtelenségig. Amit az ezo-pszicho guruk hosszú és költséges tanfolyamokon oktatnak - legyőzni az egót, meghaladni az elme trükkjeit stb. - mindazt egy nap alatt elérhetjük a nyeregben.
A századik megtett kilométer valóságos megvilágosodás-élmény: valóban teremtenek a gondolataink, és a hitünk határozza meg a sorsunkat. Ha azt gondolod képes vagy rá, nem számít a fáradtság, kapsz erőt önmagad legyőzéséhez. Elméd fókuszában tartod, hogy beérsz a célba, és boldog mosollyal veszed át az okleveled. Úgy tűnik, valóban ketten vagy: te, a biológiai entitás, és a nagybetűs Éned, aki szinte transzcendens magasságokba emelkedik az úton, és belülről segít szelíden, amikor már feladnád. Eretnek gondolat, hogy a bringázás (számomra) már-már misztikus élmény?
