2011.06.27. 12:06
A zuhanás szabadsága - Érdemes vállalni a veszélyt
Ötvenöt másodpercnyi zuhanás. Eddig tart a szabadesés, ezért ugranak 4000 méternyi magasságból az ejtőernyőzők. Azt mondják, érdemes vállalni a veszélyt, mert az élmény -szó szerint - földöntúli. A nagykanizsai Németh Ferenc 40 évesen kapott kedvet az ejtőernyőzéshez.
Pontosabban a kedv már korábban is megvolt, de csak nemrég érkezett meg a lehetőség is az élettől - felesége a tudta nélkül „benevezte” egy tandemugrásra.
- Tavaly a születésnapomra lepett meg ezzel a különleges ajándékkal a párom - magyarázta a férfi, aki 13 éve egy dohányipari nagykereskedelmi cég munkatársa. - Anyósomék Herenden élnek, rendszeresen járunk hozzájuk, s Tapolca felé gyakran látok siklóernyősöket. Mindig nagyon szimpatikus volt ez a dolog, amit kellő nyomatékkal hangoztattam is, újra meg újra hozzáfűzve persze, hogy szerintem az igazi para a szabadesés lehet. A „szülinapi meglepi” annyira megtetszett, hogy beiratkoztam egy tanfolyamra Kaposújlakon.
Németh Ferenc szerint azt a körülbelül 55 másodpercet, ami az ugrástól az ernyő kinyílásáig eltelik, nem lehet szavakba önteni. A végtelen kékség és a fehér felhők közt egyedül... Káprázatos.
- Nekünk az ernyő csak ahhoz kell, hogy biztonságban földet érjünk, mert mi a zuhanás miatt ugrunk - árulta el.
- Tériszony? Érdekes, mert amikor a házunk falát festettem, volt, hogy kifejezetten szédültem. Négyezer méter magasan viszont semmi ilyesmit nem érzek, csak határtalan szabadságot. A képzés során minden eshetőségre felkészülnek, mondta. Például, hogy mit kell tenni, ha nem nyílik az ernyő. Akkor egy póternyő mentheti meg az ugró életét - baj csak akkor van, ha az sem működik, de ilyesmi igen-igen ritkán fordul elő. A régi öregek azt mondják, mindenkivel megesik legalább egyszer, hogy a főernyője nem nyílik ki - épp ezért tanulják meg pontosan, mikor, mit kell tenniük. És azt is, meddig. Egy, a csuklóra rögzített mérőműszerrel folyamatosan, azaz zuhanás közben is figyelemmel kísérik aktuális magasságukat, s ahhoz igazítják az ernyőnyitást, aminek normál esetben 1000-1500 méteren kell bekövetkeznie. Ha vészhelyzet van, a leoldást, illetve a mentőernyő nyitását minimálisan háromszáz méter felett lehet csak biztonságosan végrehajtani. A legjobb döntést tehát a gyors zuhanás miatt tizedmásodpercek alatt kell meghozni.
- Fent a repülőben igen meleg van, kint viszont nagyon hideg, amit persze, az adrenalin-szint és a jó hőszigetelő öltözék miatt mi kellemesen hűvösnek érzünk - mesélte. - Ahogy elhúzzák a gép ajtaját, meghatározott sorrendben startolunk el, az ezek közötti időt az határozza meg, hogy ki milyen formációt ugrik. Érdekes egyébként, hogy a videófelvételeken úgy látszik, mintha lebegnénk - miközben folyamatosan, óránként átlagosan 190-210 kilométeres óránkénti sebességgel zuhanunk a föld felé. A lent tartózkodóknak az ejtőernyőzés semmi különös látványt nem nyújt. Sokáig csak a repülőt láthatják, aztán meg jó pár perccel később egy-egy porszemet - az ejtőernyősöket, ahogy áttörik a felhőréteget. Hamarabb lehet hallani őket, mint látni: az ernyő surrogó hangja jelzi, valami közeledik odafentről. A földet érés viszont már látványos.
Első ugrásakor Feri két oktatóval lépett ki a felhők közé, egyik jobbról, másik balról fogta.
- Hazudnék, ha azt mondanám, nem volt bennem félelem - válaszolta. - Mindenki fél, még az is, aki már több ezerszer ugrott. A küszöbön az agyad behúzza a féket, amikor tudatosul benne, hogy egy nem mindennapos élethelyzetbe kerülsz, ha kilépsz az ajtón. Na, ezt a blokkot kell legyőznöd. Nem könnyű, de megéri.
