2011.04.25. 05:49
Házasság vagy karrierépítés?
Minden lányos apa életében bekövetkezik egyszer az a pillanat, amikor féltett csemetéje párt választ magának, és kirepül a szülői házból. Igyekeznek is felkészíteni erre a csemetéim. Bár ketten együtt nem töltöttek be tucatnyi esztendőt, mégis mindkettő már legalább egyszer bejelentette, hogy akadt valaki, aki érdemes a kitüntető figyelemre...
A legelső „lovag” mind a két lányomnál 4 éves korban érkezett, s bár manapság nem fehér ló a divat, hanem háromkerekû mûanyag motorral vakítanak a menő kiscsávók, Hédi figyelmét leginkább mégis egy lovas család ifjú sarja vonzotta. Igaz, motoszkál bennem a gyanú, hogy a paripa talán jobban elvarázsolta a lányomat, mint a nyeregben ülő kisherceg. Mindenesetre azóta már túlesett a lánykám a dolgon, jelenleg hevesen tagadja, hogy volna bárki, akit „férjéül” választana.
Elvégre a pasizásnál fontosabb dolgok is vannak a világon: most komoly kisiskolásként a karrierépítésre koncentrál, s az egy évre jutó elismerései száma alapján nem is csinálja rosszul. Bezzeg Sári, akit itthon inkább csak Ducként emlegetünk, következetesen kitart amellett, hogy Dávidka lesz a férje. Ha rokonok, barátok érkeznek hozzánk, s tréfából faggatni kezdik, maguk is meglepődnek az azonnali, magabiztos válaszon, melytől semmilyen csalódás nem képes kisebbik lányomat eltántorítani. A múltkor megkérdeztem tőle: ha összeházasodnak, mit kérnek ajándékul? Duc erre is azonnal tudta a választ: új homokozólapátot. Máig töröm a fejem, mire használná: közös játékra, vagy a férj megnevelésére?
