Stallone is (el)ismeri a zalai tetoválóművészt

Boris (polgári nevén Borsos László) amekkora szakmai elismerést vívott ki világszerte, éppen annyira szerény fiatalember. Azt mondja, nem igazán figyeli a toplistákat, annak ellenére sem, hogy egy tekintélyes angol szaklap százas rangsorában évek óta az első 10 között szerepel. Úgy fogalmaz, a tetoválás művészet, s mint ilyen, a teljesítmény nehezen, legalábbis szubjektíven mérhető; versenyeredményeire, expós meghívásaira ugyanakkor érthetően büszke.

Tizenöt éve nyitotta meg szalonját Zalaegerszegen, s mára odáig jutott, hogy a világ legnagyobb (amerikai) tetoválócége festékmárkát forgalmaz a nevével. Ráadásul Boris nem csak afféle reklámarc, a festékeket ő maga állította össze a cég New Jersey-i laboratóriumában. Persze a két mérföldkő közt hosszú volt az út. Hogyan kezdődött, és hová tart a Boris-sztori?

- Az indulást egy véletlennek köszönhetem: mikor katona voltam, a társaim látták a rajzaimat, és megkértek, hogy tetováljam őket a laktanyában. Az első munkáimat „klasszikus” megoldással, cérnával összefogott három tűvel készítettem, aztán jött a walkmanmotoros korszak. 1989-ben nyílt az első stúdió Magyarországon, így amikor én a ´90-es évek elején elkezdtem tetoválni, egyáltalán nem volt biztos, hogy ez az egész nem több múló divathóbortnál. Akkoriban még nagyrészt sablonokkal dolgoztak a tetoválók, mára viszont nagyot változott a szakma: egyedi elképzelésekkel jönnek a vendégek, s ezek kidolgozása az alkotó feladata - mondja Boris, miközben éppen egy realisztikus megjelenésű, fantasy témájú rajzot finomítgat. (Majdani „tulajdonosa”, egy Németországból érkezett srác már a stúdióban várja, hogy kezdődjön a munka.)

A következő nagy lépés a keszthelyi szalon megnyitása volt, Boris a turisták révén itt találkozott először a különböző kultúrákból érkezők eltérő igényeivel, szemléletével. Ez is kiváló tanulóterep volt, rengeteg kapcsolatot épített ki az évek alatt. Aztán elkezdett külföldi versenyekre, expókra járni; a sok győzelem után az volt számára a legnagyobb elismerés, mikor a szakma krémjétől hallotta: neked már nincs szükséged a versenyzésre, mindenki ismer. Ezek az események jó alkalmak arra, hogy az egyébként elszigetelten alkotó tetoválók találkozzanak kollégáikkal; Boris úgy fogalmaz, olyan ez, mint egy nagy lélegzet, amivel utána hónapokig „úszik” tovább az ember. Idővel persze kialakult a saját stílusa, és az a vendégkör, amelyik célzottan őt keresi.

Mint mondja, a saját útját járja, a friss irányzatokat nem követi, hiszen azok akaratlanul is befolyásolnák ábrázolásmódját. Ehelyett például rendszeresen fut a szabadban, és a természetből nyer inspirációt.

A stílusa amúgy jellegzetesen kelet-európai, amit sokan kedvelnek világszerte. Hogy kik? Mások mellett Sylvester Stallone, akivel a Las Vegas Tattoo Convention rendezvényen találkozott Boris.

- Meghívtak a rendezvényre, s már az első nap hallottam, hogy amíg én várost jártam, sokan, köztük amerikai celebek érdeklődtek a standomon. Másnap fotósok kíséretében megérkezett Stallone, aki nagy tetoválás- rajongó. Tudta, ki vagyok, sőt, el is hívott magához: tavaly januárban fogadott a Los Angeles-i stúdiójában. Három napig ott lehettem mellette, éppen akkor dolgozott új filmjén, A feláldozhatókon.

Miközben a történetet hallgatom, nem tudom nem észrevenni a stúdió falára erősített fényképet. Sly és Boris mosolyog a kamerába...

NEMZETKÖZI EXPÓK: SŰRŰ A PROGRAM
Borist igen gyakran hívják a különféle szakmai találkozókra: 2010-ben tizenöt nemzetközi expón volt jelen. Naptárja szerint idén is sűrű program vár rá: Bécsben, Milánóban, Los Angelesben is várják majd. Mint mondja, már régen eldőlt, hogy ő a tetoválásnak szenteli életét, ez azonban nem „csupán” művészet, hanem üzlet, ezért az iparág más területein is kipróbálja magát.