Síneken guruló férfiálmok

Pedig minden karácsony előtt elképzeltem a szobányi terepasztalt, amin a dombok meg az alagutak között igazgatom a csinos kis szerelvényeket. Aztán szerettem volna úttörővasutas is lenni. Hát, egyik sem sikerült – a nagykanizsai Hiesz Miklósnak pedig majdnem mindkettő. Többezres vasúti modellgyűjteménye van, s – szintén gyermekkori álmát váltva valóra – dolgozott a „nagy” vasútnál is. Azon kevesek közé tartozik, akinek nemcsak villany-, hanem dízel- és gőzmozdony vezetésére is van jogosítványa. Gyermekkori gyűjtőszenvedélye egész életében elkísérte. Azután is szaporodott a miniatűrök száma, hogy eljött a MÁV-tól, s másutt kereste a boldogulást.

– Ma már 2500 kocsi, s 550 mozdony alkotja a „repertoárt” – döbbentett le mindjárt beszélgetésünk elején Hiesz Miklós, aki gyűjteményének nagyobb részét balatoni üdülőjükben tárolja. – Kedvenceim az 1:120, vagy ahogy ismertebb, TT, table top, azaz asztali méretarányú modellek, melyek 12 milliméteres nyomtávú sínpáron futnak. Velük kezdtem a gyűjtést gyermekkoromban, s én hűséges típus vagyok. Meg egyébként is úgy gondolom, nem szerencsés, ha valaki többféle méretarányt gyűjt, mert nagyon heterogén lesz a „géppark”. Gondoljunk csak bele, szakértő szemnek mennyire szörnyű, amikor alföldi tájon francia villanymozdony fut, Intercity kocsikkal. Én láttam ilyet... Az alaposabbak pedig a beszerzés vagy gyűjteménybővítés során úgy is különbséget tesznek, hogy egy-egy méretkategórián belül csak bizonyos korszak, például a II. világháborútól a nyolcvanas évekig tartó időszak mozdonyait és vasúti kocsijait gyűjtik. Én a TT történetének egészét igyekszem átfogni.

S most némi „elmélet” következik: a modellmozdonyok alapvetően abban különböznek a makettektől, hogy képesek önálló helyváltoztatásra, ugyanis kis, adott esetben kockacukornyi méretű egyenáramú motorok hajtják őket. A működéshez szükséges energiaforrást a sínpárból nyerik, méghozzá aprócska kerekeiken keresztül. A mind méretben, mind technikában komolyabb szintet képviselő, cinköntvényből készült mozdonyok azonban súlyukat tekitnve is monumentálisak (legalábbis saját miniatűr világukban), tömegük meghaladhatja a 80 dekagrammot.

Hiesz Miklós gyűjteményének van néhány különlegessége is. Így például 5 darab, 1958-as kiadású, TTméretarányú BR 80-as tolatómozdony, amelyből a világon csak mindössze 30 létezik.

A gyűjtemény gyarapítása általában internetes vagy nyilvános börzéken történik – az árak persze, ma sem túl barátságosak, egy-egy mozdony 50-600 ezer forintba, vagy még többe kerül. Hiesz Miklós azt mondja, ha rajta múlna, szívesen megvásárolná az összes létező típust és színváltozatot – ennek „csak” az anyagiak szabnak határt. Néha egyébként még ezek a kedves kis mozdonyok is a szerelőműhelybe kényszerülnek – előfordul, hogy egy-egy eltört tengely helyére (ki hinné?!) az órásmesternek kell újat esztergálni...