Tasnádi Pétert hat évre ítélték

A vádiratban rögzített négy cselekményből három aranyüzleteléssel kapcsolatos elszámolási vitához kötődik, a negyediket egy fotóriporter sérelmére követték el.

Az ügy előzményeiről a szóbeli indoklásban a bíró elmondta: a sértett évekkel korábban a józsefvárosi piac kapcsán ismerte meg Tasnádit, és később milliókat kapott tőle azzal, hogy szálljanak be az "aranybizniszbe", és osztozzanak a hasznon. A pénz azonban a sértett megfogalmazása szerint 2010 nyarára "elkopott", azaz a sértett a bíróság szerint is egyértelműen becsapta Tasnádit és a tőle származó jelentős összegeket a tudta nélkül forgatta, továbbadta.

Tasnádi ezután fenyegető módon kezdte visszakövetelni a pénzét, amit a sértett saját állítása szerint egy ideig tudott kezelni. Ezzel kapcsolatban önbíráskodás kísérletét állapította meg az elsőfokú ítélet.

A sértett rendőrségi kihallgatásai kapcsán a bíróság arra az álláspontra jutott, hogy a védői kifogások javarészt alaptalanok. Az ugyan szakmai szabályszegésnek tekinthető, hogy miközben a sértett órákat töltött a rendőrségen, csak pár oldalas jegyzőkönyvek születtek, de az a védői felvetés alaptalan, hogy a sértett tanút a rendőrségen presszionálták volna a vádlottra nézve terhelő vallomások érdekében, illetve azzal kecsegtették volna, hogy ha bemártja Tasnádit, nem kell visszafizetnie a kölcsönt.

Tasnádi önbíráskodott

Azzal a vádponttal kapcsolatban, amely szerint egy Alkotmány utcai irodában Tasnádiék erőszakkal fenyegetve elvettek egy táska pénzt, a bíróság elvetette azt a védekezést, hogy Tasnádi abban a hiszemben járhatott el, hogy a saját pénzét szerzi vissza. A bíróság szerint az eset önbíráskodásnak indult már akkor, amikor Tasnádi és emberei rajtaütésszerűen megjelentek, miután pedig Tasnádi egyik társa erőszakkal fenyegette a jelenlévőket, közülük viszont az egyik személy azt hangoztatta, hogy ez az ő pénze, a 3,2 millió forintot tartalmazó táska elvételével megvalósították a rablást. Akitől Tasnádiék elvették a pénzt, később öngyilkos lett.

A felmentő rendelkezés az elszámolási vitához kapcsolódó harmadik cselekmény kapcsán született meg. A vád szerint Tasnádi és társai egy szír üzletember boltjában fenyegetően fellépve követelték az eltűnt pénzt, és ezzel megvalósították az önbíráskodás kísérletét. A bíróság szerint azonban az Ali nevezetű szír férfi vallomásai annyira szavahihetetlennek bizonyultak, hogy arra elmarasztaló ítéletet alapítani nem lehetett. Ali többek között azzal állt elő a bíróságon, hogy a súlyos fenyegetések után percekkel behozta imaszőnyegét, és a ramadán mohamedán vallási ünnepre tekintettel imádkozni kezdett, és közben hívta a rendőrséget. Ugyanakkor Tasnádi és társai vallomásuk szerint fegyvert láttak a szőnyegbe csavarva, az pedig kétségtelen, hogy először az elsőrendű vádlott hívta a helyszínre a rendőrséget, mert Ali fegyverrel fenyegetőzött, és a helyszínen találtak is fegyvert.

Fotóriportert fenyegettek meg

A fotóriporter sérelmére elkövetett vádpont szerint Tasnádi és egyik embere egy belvárosi ingatlanárverésen feltartóztatta a Magyar Hírlap fotóriporterét, miután észlelték, hogy képet készített az elsőrendű vádlottról, és addig nem is engedték tovább, amíg át nem adta a fényképezőgép ominózus képet tartalmazó memóriakártyáját.

Tasnádi az eljárás során tagadta bűnösségét, a védelem felmentést kért, mondván, hogy ügyfele sokkal inkább tekinthető a vádbeli cselekmények sértettjének, mint elkövetőjének.

Szóbeli indoklásában a bíró is engedett arra következtetni, hogy a zavaros üzleti ügyekben Tasnádi bizonyos mértékig áldozattá vált, hiszen a beajánlott üzleti partner "mérgezett ajándék" volt, a sértettek a hirtelen haragú, indulatos Tasnádival folytatott telefonbeszélgetéseket terhelő bizonyíték gyanánt rögzítették, Tasnádi fellépése kapcsán pedig a bíró nyomatékos enyhítő körülményként vette figyelembe, hogy jogos követeléseinek próbált érvényt szerezni. Büntetőjogilag értékelendő a követelés érvényesítésének módja volt csupán, ugyanis a helyes eljárás Tasnádi részéről az lett volna, ha bírósághoz fordul.

Tasnádi jelen ügyben megvádolt két társa visszaeső bűnöző. Egyes cselekményeknél Tasnádit támogatva, mintegy a "testőreként" léptek fel. Egyikük a rablás bűnsegédjeként két és fél év letöltendő börtönt kapott, továbbá a bíróság elrendelte korábbi felfüggesztett szabadságvesztésének végrehajtását is, a harmadrendű vádlott pedig a személyi szabadság megsértésében való részvétel miatt kapott egy év - három évre felfüggesztett - szabadságvesztést.

A büntetéskiszabáskor a bíró elmondta: a három, személy elleni erőszakos cselekmény elkövetésekor a három csapás elnevezésű, 2010 nyarán megszavazott rendelkezés már hatályban volt, így a cselekmények halmazatban történő elbírálása során a legsúlyosabb - jelen ügyben az 5-től 10 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett rablás - büntetési tételének felső határa nem a felével, hanem a kétszeresével emelhető, így Tasnádi esetében a bírónak öttől húsz évig terjedő büntetési tételek között kellett kiszabnia a büntetést. Jelen ügyben alkalmazandó volt az a másik, 2010-es kormányváltás után életbe lépett szabály is, amely szerint a középmérték irányadó a büntetéskiszabás során, azaz a bírónak a büntetési tétel alsó és felső határának középmértékéből, ez esetben a 12 és fél évből kell kiindulnia. A bíróság éppen ennek a felével sújtotta Tasnádit.

A bíró az enyhítő körülmények között sorolta, hogy az elsőrendű vádlott jogos követeléseinek érvényesítése érdekében lépett fel, rossz egészségi állapotban van, és kevert típusú személyiségzavarban szenved. Súlyosító körülmény volt többek között, hogy Tasnádi visszaeső bűnöző, és a vádbeli cselekményeknél hangadóként lépett fel.

Az ügyész súlyosításért, a védelem mind a három vádlott esetében teljes felmentésért fellebbezett

Különösen a rablásnak minősített vádpont kapcsán erősek a védelmi aggályok, ugyanis álláspontjuk szerint Tasnádi okkal gondolhatta, hogy a saját pénzét szerezte vissza, ami fogalmilag kizárja a rablás megállapítását. A szír boltosnál történt cselekmények kapcsán a vád is tudomásul vette az első fokú bíróság felmentő rendelkezését, így ebben a vonatkozásban első fokon jogerősen lezárult a büntetőeljárás. A fellebbezések folytán fennmaradó három másik vádpontról másodfokon a Fővárosi Törvényszék határoz majd.

A 62 éves vállalkozó jelenleg más ügyben a Kúrián harmadfokon kiszabott hétéves jogerős fegyházbüntetéséből hátralévő mintegy három és fél évét tölti, erre tekintettel a napokban a lakhelyelhagyási tilalom szabályainak megsértése miatt elrendelt előzetes letartóztatást a bíróság megszüntette. Ha a jelen ügyben kiszabott hat év három hónap másodfokon jogerőre emelkedik, összbüntetésbe foglalják a korábbi ítélettel, és abban az esetben a hat év három hónap akár a háromnegyedével is csökkenhet. Az így megmaradó mintegy másfél évből már egy évet előzetes letartóztatásban töltött Tasnádi, így a jelenlegi büntetés jogerőre emelkedése esetén csupán mintegy fél évvel toldaná meg a másik, jogerős három és fél éves fegyházbüntetését. Akkor 66 évesen szabadulhat a vállalkozó, aki az elmúlt időszakban már különböző ügyek miatt mintegy tíz évet töltött jobbára a legsúlyosabb, fegyházi körülmények között.

A pénteki ítélethirdetés az előzetesen jelzett képest félórás késéssel kezdődött, a bíró tájékoztatása szerint azért, mert "gondok adódtak" Tasnádi előállításánál a büntetés-végrehajtási intézetben.