Az amerikai tragédia magyar szemmel

A terrortámadás tízéves évfordulója kapcsán készült összeállításunkban olyan emberek szólalnak meg, akik New Yorkban vagy az Egyesült Államokban voltak a merénylet idején, illetve kötődnek Amerikához.
 
- A szeptember 11-ei merénylet gyökeresen megváltoztatta  nemcsak Amerikát, de az egész világot. Az amerikai történelemben 9/11/01 olyan gyászos dátum, mint a magyarban Mohács - nyilatkozta lapunknak Árvai László. Az ajkai tanár húsz  éve él az Egyesült Államokban. A szombathelyi tanítóképző után a Columbia Egyetemen elvégezte az angoltanári szakot, ma is angolt tanít New Yorkban. Szerinte az átlag-amerikai elvesztette addigi magabiztos  hitét Amerika mindenhatóságában.

- Még az amerikai tinédzserek is tisztában vannak azzal, mi történt azon a napsütéses nyárutón, szeptember 11-én a World Trade Centerben. Az elmúlt tíz évben nem volt olyan nap, hogy valamelyik tévéadón ne mutatták  volna a jól ismert, döbbenetes képsorokat, amikor az eltérített utasszállító repülőgépek becsapódnak a Világkereskedelmi Központ ikertornyaiba, és azok összeomlanak.

Politikusok, szociológusok, üzletemberek, filozófusok és pszichológusok ezrei vitatkoznak  a merénylet okairól és hatásairól. Nem beszélve a filmek, drámák, könyvek sokaságáról. 2001. szeptember 11. érdekli az embereket. Eladható termékké vált, azt kell hogy mondjam,  jó üzlet is  - nyilatkozta lapunknak a New Yorkban élő ajkai Árvai László.

Hozzáfűzte: - Bárki, aki egyszer látta azoknak a gigantikus tornyoknak a pusztulását, nem felejtheti el. Azok a képsorok a világ végét sugallják. Ezt a tragédiát még ma sem sikerült megérteni, feldolgozni. Ebből a szempontból a terroristák elérték a céljukat. Hiszen  az amerikaiak ma már nem annyira bizakodóak, és ami talán még fontosabb a kormánynak, sokkal kevesebbet vásárolnak, mint tíz éve, ami azzal is összefügg, hogy  a munkanélküliség  nem volt ilyen magas a II. világháború óta.

 
Árvai László elmondta, az emlékmű még mindig nem készült el. Különböző tervek születtek, de egyik sem felelt meg az elvárásoknak. Jellemző, hogy az ikertornyokat hat év alatt építették fel, miközben már tíz éve nem tudnak dűlőre jutni az újjáépítést illetően. Ugyanakkor a merénylet színhelyétől egy kőhajításnyira  a muszlim központ már javában épül többek között az adófizetők és arab üzletemberek pénzéből. 

- Akik ellene vannak ennek a központnak, azok azt mondják, hogy a muszlimok mindig ott építenek mecsetet, ahol a "hitetlenektől" sikerült elhódítaniuk egy fontos területet. Az épület támogatói viszont  úgy vélik, nekünk, New York-iaknak példát kell mutatnunk toleranciából, más kultúrák elfogadásából az egész világnak - fejtegeti László, s hozzáfűzi, minden kulturális, oktatási intézmény meg fog emlékezni 9/11-ről.

A New York-i Szimfonikusok Mahler "Feltámadás" című művét játsszák, amit több rádióadó is közvetít.  A tízéves évforduló nyilván sebeket fog feltépni azokban, akik közelről átélték a pokoli merényleteket vagy elvesztették szeretteiket, barátaikat. Az évforduló ugyanakkor újabb alkalom arra, hogy az emberek kérdéseket tegyenek fel 9/11-gyel kapcsolatban.

Vannak, akik különféle elméletekkel  állnak elő azzal kapcsolatban, hogy 9/11 "belső munka" volt, és az amerikai kormány mintegy megrendezte az eseményeket. Hasonlóan a Kennedy-merénylethez, a szeptember 11-ei támadás és a híres ikertornyok lerombolása mindig is izgatni fogja az emberek fantáziáját. Így születik egy modern mítosz. 

- Ki merem jelenteni, az amerikaiak nem félnek a terroristáktól. Legalábbis én nem ismerek senkit, aki félne. De az biztos, hogy egyfajta aggodalom beépült az amerikai pszichébe. Tudjuk, hogy mi vagyunk az első számú ellenség, a legkívánatosabb célpontja a terroristáknak. És ezzel nem könnyű együtt élni - összegezte Árvai László.
 
Szimonisz László Mosonmagyaróvárról került az Egyesült Államokba. Négy amerikai elnök tolmácsa volt, napjainkban is aktívan dolgozik. Érdeklődésünkre így idézi fel a tíz évvel ezelőtt történteket: - Éppen reggeliztem otthon, amikor az egyik szomszédom telefonált, hogy kapcsoljam be a tévét. A második toronyba a berepülést egyenes adásban láttam, és a következő tíz órán keresztül egyfolytában a képernyőn csüngtem... Hol dühöngve, elkeseredve, őrjöngve, barátaimért aggódva, emlékeimet felidézve. Három nappal az események előtt egy otthoni látogatóval álltam a torony aljában! Tíz évig éltem a Közel-Keleten, nem gondoltam, hogy bárki képes ilyen aljasságra.
 
Szimonisz László évekig nem bírt ellátogatni a helyszínre. Három évvel ezelőtt visszamerészkedett, de nagyon nehezére esett. Nem tud megbékélni a turistákkal, akik ott fényképezkednek.

 
Feldolgozta-e már Amerika a tragédiát? - kérdeztem Szimonisz Lászlótól. - A dac sok emberben megvan, például nem hajlandók feladni a mozgás szabadságát. Ezt én is így érzem, tudom, lehetséges, hogy megint lecsapnak ránk az összes biztonsági intézkedések ellenére, de az emberek mégis utaznak, repülnek.

Veszprémi unokahúga, Polgár Tímea esküvőjére tanúnak utazott volna haza a New Yorktól 50 kilométerre élő Szenessy Attila 2001. szeptember 11-én, hétfőn este. Személyszállító céget működtetett akkor is, s azóta is fiával. Aznap még volt fuvarja a Nagy Almába, egy kuncsaftot kellett Manhattanbe vinnie a limuzinnal. Rendben odaértek, s ő azonnal indult haza a csomagjaiért, hogy a repülőtérre menjen. Útközben hallotta a hírt, hogy először egy kisgép röpült a World Trade Center egyik tornyába, s mire hazaért, már élőben látta a televízióban a második becsapódást.
 
- Attól fogva a repülőtér és New York központja le volt zárva - mondja a telefonban. - Nekem szombatra kellett volna Veszprémbe érnem, de csak vasárnap indult gép Magyarországra. Egy hétig nem lehetett bejutni New Yorkba, csak a 23. utcáig, a kocsikat, utasokat igazoltatták. Még hónapokkal később is látni lehetett a füstöt és sokáig éreztük a szagokat.
 
A kérdésre, hogy mennyire nyugodott meg Amerika, amelyet addig utoljára Pearl Harborban ért támadás a második világháborúban, Szenessy Attila egy friss történetet mesél. Egy közeli vidámparkban arab nőket arra szólítottak fel, hogy vegyék le fejfedőjüket, nehogy az alatt rejtsenek el valamit. Ők erre nem voltak hajlandók, mire kihívták a rendőröket és a vidámparkot bezárták.

A 2001/2002-es tanév első félévét Fulbright-ösztöndíjas vendégkutatóként feleségével együtt az egyesült államok-beli Iowa Cityben töltötte Szentgyörgyi Szilárd egyetemi docens, a Pannon Egyetem Angol-Amerikai Intézetének igazgatója.  A 9/11-es terrorcselekmények ugyanolyan traumaként befolyásolták az embereket, mint például John F. Kennedy meggyilkolása. Az emberek máig emlékeznek rá, hogy mit csináltak éppen akkor, amikor megtudták, mi történt. Ugyanígy volt ez velem is: most is előttem van az a jelenet, hogy a feleségem kutyasétáltatásból ért haza reggel, én pedig bekapcsoltam a tévét a reggeli hírek miatt. Ekkor láttam, hogy az egyik ikertorony közepe lángol, s az emberek próbálnak menekülni, százméteres magasságban kimásznak az ablakon és az épület oldalain lógnak, néhányan inkább a mélybe vetették magukat vagy lezuhantak.

Szentgyörgyi Szilárd szerint is a 9/11-es terrorcselekmények alapjaiban változtatták meg az amerikaiak felfogását a világról, és ugyanilyen jelentősen megváltozott a terrorizmushoz való hozzáállás sok más országban. Az amerikaiak addigi stratégiáján túl, mely szerint terroristákkal nem tárgyalnak, most támadóbb jellegű politika vette kezdetét.

Talán jó is, hogy az emlékek nem fakulnak, így nem feledhetjük, hogy hová vezethet a gyűlölet. Talán segíthetnek abban, hogy ne legyen több 9/11.

Pápai kiállítás az ikertornyokról

Buzás Gyula, a Magyar Éremgyűjtők Egyesülete pápai csoportjának titkára kiállítást rendez a World Trade Centerrel kapcsolatos dokumentumokból. Képeslapokat, telefon- és parkolókártyákat, könyveket, újságokat, térképeket, útikönyveket és -filmeket, használati-, dísz- és emléktárgyakat mutat meg az érdeklődőknek a szeptember 12-én este hat órakor a Hemóban megnyíló kiállításon.

Az eseményen a pápai repülőtéren szolgálatot teljesítő nemzetközi Nehéz Légiszállító Ezred is képviselteti magát.
 

Szerintem

Az első szó, ami eszembe jut a 2001. szeptember 11-én történtekről, az a döbbenet. Álltunk némán a CNN élő adását nézve a szerkesztőségben,  láttuk, ahogyan a második gép becsapódik az ikertornyok még sértetlen épületébe, és keresztülszeli azt. Az óriási füst, a kétségbeesetten menekülők tömege, a kilátástalan tűzoltás és az összeomló felhőkarcolók látványa maga volt a borzalom. Aztán jöttek a hírek az összeesküvés-elméletekről, az Egyesült Államok bosszúhadjáratának terveiről, a terrorizmus általi fenyegetettségről, a nemzetközi összefogásról meg az amerikaiak félelem nélküli élni akarásáról. Tíz év nem olyan nagy idő. Még itt lebeg közöttünk az aggodalom, hogy újra, bármikor, bárhol, bárkivel megismétlődhet valami hasonló az esztelen, elvakult indulatok, félreértések és félremagyarázások következményeként. Csak kívánni lehet: soha ne történjen meg többet!

Barták Péter