2011.02.07. 07:14
Eljöttek az Égi vándorok
Veszprém - A közönség percekig tartó ütemes tapssal fejezi ki tetszését szombaton este, a Pannon Várszínház színészei pedig a Régi csibészeket éneklik ráadásnak. Az Omegát felállva köszönti a publikum. Vagyis az Omega nagy slágereit és kevésbé ismert dalait, amiket Vándorfi László rendező fűzött össze úgy, hogy egész estés színházi produkcióvá váljon.
Az Égi vándor bebizonyította, hogy vannak örök érvényű szerzemények, amiket az ősz fejű nézőtől a tizenéves fiúval érkező negyveneseken át a huszonévesekig minden korosztály kedvel annyira, hogy a Séd filmszínház nagytermébe pótszékeket is be kellett állítani a premierre. Az Omega tagjai a színpadon, jókedvűek, szeretettel viszonozzák a feléjük áradó vitathatatlan szimpátiát. Aztán beszélgetnek a sajtóval.
Fausti történetté álltak össze a hajdani Omega-slágerek
Kissé nehezen indul a társalgás, mert hát mit is lehet ilyenkor kérdezni a kézenfekvőn kívül, hogy ugyan, hogy tetszett, ők meg nevetnek: hát mernénk azt mondani, hogy nem? Egyedül Benkő Lászlót nem kell nógatni, el is mondja, hogy tudta, mekkora kihívást jelent az Égi vándor technikailag és színpadi megjelenésben is, s örömmel látta, hogy itt valami káprázatosan oldották meg.
- Állandó mozgásban van az egész csapat, majd húsz ember, egész fiatalok is, ami azért nagyon jó, mert a Pannon Várszínház betölti a helyi színitanoda azon küldetését, hogy felfedezi és gondozza a tehetségeket, valamint megszeretteti a színházat azokkal, akik végül nem ezt választják hivatásul, de belekóstoltak és hívei lesznek. Az Égi vándort saját aspektusukból válogatták ki, ennek alapján alakult ki a mondanivaló. Számomra érdekes, hogy a dalokat, amik más-más időben, indíttatásból születtek, hogyan, milyen kapcsolódási pontokon lehet összefűzni.
Ez utóbbira hoz egy példát Elton Johntól (akivel nagyon jóban vagyunk, mond- ja természetesen, minden fakszni nélkül), aki spontán húszperces zongorajátékával ívét adta egész pályájának. Valami ilyesmi lett az Égi vándor is, mondja a legendás billentyűs.
- Az egészről semmit nem tudtam - szögezi le Molnár György (Elefánt), őt mindössze öt nappal ezelőtt értesítette Benkő, akivel a Pannon Várszínház igazgatója az első lépésektől kezdve konzultált.
- Meghatott. Véleményt azért hadd ne mondjak még, mert ennek még le kell ülepednie. Negyvenakárhány év terméke az, amit Vándorfi László most csokorba fogott. Én ezt egészen másképp látom, más szűrőn keresztül nézem. Lehet, hogy tetszett, jól éreztük magunkat.
Kóbor János (Meky) arra emlékeztet, hogy ő nem szereti visszanéni a munkáikat, mert mindig a hibákat keresi bennük. Veszprémben pedig az volt a különleges, mondja, hogy nem magukat hallgatta, kicsit kívülről nézhette.
- Azt hiszem, nekünk is el kell gondolkodnunk azon, hogy a zenekar fennállásának ötvenedik évfordulóját egy összefoglaló színházi produkcióval ünnepeljük. Jó azt tudni, hogy más körülmények között is megállják helyüket a dalok. Itt egy szerencsésebb válogatás történt, egy kicsit a slágeresebb Omegát mutatta, de hát a kimondottan koncert-anyagokat nehezebb is lett volna színpadra vinni. Néhány dalnál eszembe jutott, hogy ezt valóban lehetett volna eredetileg is színpadra írni. Úgyhogy szerintem ez egy kedves próbálkozás volt és elsőre nagyon jól sikerült.
- Annak örülök, hogy ötven év után rájöttünk, hogy az Omega és a színház jó egymásnak - folytatta Sülyi Péter szövegíró. - Én már negyven évvel ezelőtt sejtettem, mert annak idején olyasmit álmodtam meg, hogy ennek színpadszerűen is meg kell jelenni, és Vándorfi Laci most visszaigazolta a negyven évvel ezelőtti álmokat. Ez működik így. Az Égi vándor? Egy emberről szól, fausti motívum vonul végig, ami mindegyikünkre érvényes.
A Séd előterében a színészek dongnak, zajonganak, mindenki feldobott a sikeres premiertől.
Kékesi Gábor, az Égi vándor címszereplője korábban a legismertebb Omega-dalokat hallotta, a Petróleumlámpát, a Gyöngyhajú lányt, a Lénát, s ezeket szerette is, mondja. A darabban felhangzó többi dalt is könnyen megtanulta, fülbemászó dallamuk miatt, főként onnantól élvezte a dalolást, amikor már zenekar játszott hozzá.
Egyetlen dal van, amit nem tudott megszeretni a monotonitása miatt, de hogy melyik az, nem árulta el. Másfél hónapig próbálták az Égi vándort, s a szerep: könnyen is ment, meg nehezen is - mondta. Az biztos, hogy fokozott fizikai erőnlétet követel, ami azonban nem jelent problémát a fiatal színésznek, mert szabadidejében sokat mozog, leginkább focizni szeret. A mozgás most még könnyebb, mivel négy hónapja leszokott a dohányzásról.
Gábor örül a premier-előadás sikerének, bár azt mondja, messzemenő következtetéseket ebből nem lehet levonni, ilyenkor a siker nagy része ugyanis a jelen lévő legendás zenekar tagjainak is szól. Mindent összevetve azonban az Égi vándort "nagyon jó csinálni. Fárasztó munka ugyan, de ez kellemes fáradtság" - Kékesi Gábor szerint.
Az Égi vándor újra a SédbenAz Égi vándort szerdán este hétkor Nagykanizsán mutatja be a Pannon Várszínház. Február 13-án ötkor, 18-án, 23-án és 25-én este hét órakor ismét Veszprémben, a Séd filmszínházban játszák. A darab jelmeztervezője: Justin Júlia, koreográfus: Krámer György, korrepetitor: Regovics Zsuzsa, koreográfus-asszisztens: Soós Melinda. Élőben zenél az LGT Emlék-zenekar. A rendező munkatársai: Kiss Dávid, Lenchés Márton. Színpadra alkalmazta és rendezte: Vándorfi László.
Szerintem
Régi csibészek vagy Égi vándorok, mindegy, a legenda ma sem kopott meg. Az Omega dalai ma is ugyanolyan jól szólnak, mint majdş ötven évvel ezelőtt, mondandójuk ma is aktuális, mert szerzőik az örök igazságokat fogalmazták meg annak idején. Vajon dúdolják-e majd két-három nemzedékkel később a ma oly népszerű Lady Gaga dalait? Sokan felhördülnek most, de nem, nem hiszem. Azt sem, hogy lenne a mai hazai és nemzetközi zenei életben olyan szerző, akinek életművét érdemes lesz egyszer színpadra vinni. Mintha az igazán nagyok még váratnának magukra ebben az újabb korszakban. Addig is, itt van nekünk az Égi vándor és az Omega.
Németh F. Bernadett