Kovács Rózsa aktkiállítása Kapolcson - Több ezren keresték fel a tárlatot

A Völgytalálka elnevezésű - szerdán megnyílt és vasárnap záruló - programsorozat részeként a kastély termeiben Kovács Rózsa festményei mellett láthatók voltak még Bukrán Edit kerámiái, Lencsés Ida Tekercsek című textiljei, Horst Schmeck német fotóművész Kapolcsi arcok című fényképei és a helybeli születésű - néhány éve elhunyt - Fekete Gyula fafaragó pásztorbotjai. 
    
A látogatók sokaságát vonzó tárlat megszervezése Kovács Rózsa érdeme, aki vasárnap az MTI-nek elmondta: megvalósult az az elképzelés, hogy a Kapolcshoz kötődő művészek kaptak "hangsúlyos szerepet" a Völgytalálka fesztiválon. Hangsúlyozta, hogy a kiállítók egész nyárra a faluban hagyják a most bemutatott alkotásaikat. 
    
A kiállítást önerőből "hoztuk össze" - mondta Kovács Rózsa, rámutatva: ezért a kiállításért a kapolcsi emberek dolgoztak meg, "pénz nélkül, ám hittel és lelkesedéssel" álltak az ügy mellé. 
    
"Hittem abban is, hogy a juhászbotok is ide valók a művészi textilek, fotók, festmények közé, mert itteni értéket jelentenek" - tette hozzá, megjegyezve: nagy öröm, hogy rendkívül sokan keresik fel a kastélytárlatot. 
    
Az ötödik napja tartó kiállításon - a vendégkönyv tanúsága szerint is - Kovács Rózsa aktfestményei váltották ki a legnagyobb érdeklődést. Női nap című tárlatának létrejöttéről elmondta, hogy a fővárosi Rudas-fürdőt keddenként csak nők látogathatják - ez a női nap -, s az ott készített vázlatai alapján festette meg a Kapolcson kiállított képeket.
    
"Mostanában az izgat, hogy mennyire tudjuk elfogadni a testünket" - mondta a művész, feltéve a kérdést: milyen az, ha a nők egymás közt vannak, ha nem kell megfelelniük a férfiaknak, egymásnak, a külvilágnak? 

"Amikor csak a hideg-meleg víz van, a félhomály, a csend és a természetes meztelenség" - tette hozzá, megjegyezve: "viseljük, élvezzük és vállaljuk a tökéletlenség szépségével együtt". 
    
"Számomra katartikus élmény volt mindez" - közölte, majd arra utalt, hogy szerinte ez egy "provokatív kiállítás lett". Megosztja ugyanis az embereket, bár a legtöbb látogatónak nagyon tetszik - fogalmazott. 
    
A művész a vendégkönyv néhány beírására hívta fel a figyelmet: "így látni bennünket csak az tud, aki tetőtől-talpig nő. 

Gratulálunk: egy újságírónő". Vagy: "nagyon szép a női test, varázslatosak a képei, köszönöm." S egy másik beírás: "Rózsa ezt jól megfogtad, így is lehet látni: Éva". 
    
A művész elmondta, hogy kevés kiállításon vesz részt - Kapolcs ilyen kivétel -, és festményt sem ad el, mert szerinte képei "nem dekorációk". 
    
A művész hangsúlyozta, hogy "bizonyos sémák szerint a testről nem beszélünk, azt csak mitológiai köntösbe és környezetbe lehet beágyazni". "Mintha az embernek csak arca és lelke lenne, ám teste nem. Sulykolja belénk a média a testideált, amellyel azonban nem vagyunk azonosak" - vélekedett. 
    
Mint hangsúlyozta, a kiállított aktok például - ez lényeges - fej nélküliek, nincs arcuk. 
    
Szerinte ha "a testnek örülünk, megmutatjuk és meztelenek vagyunk, ez még ma is kiveri a biztosítékot". 
    
Végül a művész elmondta, hogy 10 éve van házuk Kapolcson, nagyon szereti az ottani embereket, hat éve művésztábort is szervez Kapolcsra, hogy a pesti gyerekek "megtanulják a vidéket". "Azért csinálom szívvel, ingyen és szeretetből, mert az a gőg, ahogy a nagyvárosi emberek időnként idejönnek, az roppant irritáló, és amióta itt vagyok, igen sokat tanulok; van az itteniek kultúrájának egy olyan része, amelyről mi nem is igen tudunk" - hangsúlyozta Kovács Rózsa az MTI-nek.