Fuss, Csukrán, fuss! - Az ember, akire még Forrest Gump is büszke lenne

Csukrán Mihályban és Forrest Gumpban két közös tulajdonság van: mindketten képesek lennének kifutni a világból, és hihetetlen akaraterejük van. Az 51 éves, 700-szoros maratoni futó ugyan még nem olyan híres, mint hollywoodi kollégája, de háza tele van a több mint harmincéves sportpályafutása során megnyert kupákkal és érmekkel, amelyek már csilláron is lógnak.
    
- Kiskoromban lábasba töltött betont emelgettük az öcsémmel, és a diófára keresztben tett rúdon tornáztunk, de rendszeres program volt a tarlófoci, amelyen mezítláb rúgtuk a bőrt - kezdi el történetét az Újfehértón élő férfi. - Elég szegényes körülmények között éltünk, ezért az általános iskola után nem is gondolhattam a továbbtanulásra, pláne azután, hogy édesapámat, akit egyébként csak "mini Rózsa Sándornak" hívtak a faluban, több évre elvitték a rendőrök verekedésért. Így én váltam a családfenntartóvá, csak rám számíthattak az akkor még kicsi testvéreim és édesanyám.
    
A legidősebb fiú az akkori Leninvárosba ment dolgozni, lakatosok mellett végzett segédmunkát. Mihály elmondása szerint már itt belekeveredett az ivászatba és - az apai hagyományokat követve - a verekedésbe, viszont már itt megmutatkozott a „vagánysága”: a későbbi 126-szoros, kitüntetett véradó akkor még fogadásból adta vérét más emberekért.
    
1976-ban Budapestre ment fel dolgozni, kitanulta a vízszigetelői szakmát, de emellett rendszeresen bokszolt a Ferencváros ökölvívó-szakosztályában, majd pár évvel később a Vasashoz igazolt át, ahol a mesteredző, a később Hollandiát is megjáró Bódis Gyula vette szárnyai alá.
   
- Csapattársam volt Kovács "Kokó” István, de sokat edzettem a későbbi híres bokszolókkal, többek között Turu Istvánnal és Bacskai Imrével, akik akkoriban a magyar ökölvívó-válogatott alapemberei voltak. Itt lettem csapatban országos bajnok 60 kilogrammos súlycsoportban, de szép éremkollekciót szereztem egyéniben is. A boksz viszont áldozatul esett a futásnak, mivel tettem egy fogadalmat édesapámnak, hogy 30 év alatt futok annyi kilométert, hogy a Földet tízszer körbeéri.
   
Alcím: Ház helyett futballpálya
    
Csukrán a fogadalmát 2006-ban tudta teljesíteni: pontosan 400 ezer kilométert futott le, ezzel a teljesítményével nagyjából 10-szer kerülhette volna meg a Földet. A sport mellett azonban egyre nagyobb szerephez jutott az életében az ital és a cigaretta: emiatt szülővárosában ferde szemmel néztek rá az emberek, nemegyszer verekedésekbe is belekeveredett. 1989-ben határozta el, hogy megváltozik, és csak a sportnak él.
    
- Arra gondoltam, ha őrültnek látszó csúcsokat teljesítek, akkor felfigyelnek rám a szűkebb és tágabb környezetemben. Nem öncélú rekordhajszolás a célom, hanem az emberek - főleg a gyerekek - egészségesebb életmódra való nevelése.
    
Az ötlet fényesen bevált, a férfi 15 év alatt négy Guinness-rekordot állított fel.
    
- Az 1993-as Budapest Maratonon értem el az első rekordomat: hat óra alatt teljesítettem a távot hátrafelé futva. A másodikat 1994-ben szereztem meg, egy év alatt kétszáz futóversenyen vettem részt. A harmadik Guinness-csúcsot az ezer, egyszerre elszívott cigarettával állítottam fel, amelyeket egy szipkába illesztettünk, és disznóperzselővel gyújtottunk meg - emlékszik vissza.
    
Az utolsó rekord 2008-ban született a Csukrán-pályán: a kispályás fociban 30-szoros kupagyőztes férfi 24 órás futballtornát rendezett, amelyen négy gyerekcsapat 48 mérkőzést játszott le egyhuzamban. Ezen felül még 1986-ban a 70 kg-os kategóriában Magyarország szkanderbajnoki címét is megszerezte.
    
A tehetségek felkarolása Mihály életcéljává vált: felkutatta a környéken a sportot szerető gyerekeket, focizott, bokszolt, atletizált velük. Jelenleg utcai futásokat szervez, és fáradhatatlanul hordja a kamaszokat versenyekre és diákolimpiákra, amelyeken rendre érmeket, szép eredményeket érnek el. 
    
- Mindez rengeteg pénzbe kerül, amelynek egy részét saját magam teremtem elő, másik részét vállalkozóktól kapom adományként, utóbbi forrás sajnos manapság egyre inkább elmarad. Korábban volt némi megtakarításom a takarékban, amelyből házat akartam építeni. Aztán döntöttem: a hárommillió forintot inkább egy futballpálya építésére fordítottam, így a gyerekek minden nap tudnak pár órát focizni, sportolni, mindezt természetesen teljesen ingyen. Még napszámba is eljártam, amikor nem volt pénzem, csak hogy szervezni tudjam a versenyeket – mondja.
    
Családját eközben tragédiák sújtották. Édesanyja 25 éve fekvőbeteg, édesapját néhány éve vesztette el, öccse egy máig is tisztázatlan gyilkosság áldozata lett, egyik húga pedig 32 évesen rákban hunyt el. Akaraterejét azonban a szomorú események nem gyengítették le; nemrég elhatározta, hogy 2012-re félmillió kilométert fog lefutni.
    
- Nem nagyképűségből mondom, de én vagyok Újfehértó leghíresebb sportembere, hiszen az elmúlt harminc évben rengeteg újságcikkben és televíziós anyagban szerepeltem. Mára elfáradtam egy picit, ezért titokban azt remélem, lesz majd olyan tanítványom, aki megdönti a csúcsaimat.