A PSZÁF teljes lakossági hitelnyilvántartást szorgalmaz

A tlh felállítása a PSZÁF által napokban publikált, a felügyelt szektorok működéséről és kockázatairól szóló jelentése szerint elengedhetetlen a hitelezési üzletág prudens működtetéséhez, a statisztika fejlesztése pedig az ingatlanok hitelcélként, illetve hitelfedezetként való pontos értékeléséhez volna szükséges.

A jelentés hangsúlyozza: e két fejlesztési feladatot téves volna adminisztratív, illetve költségvetési többletteherként, esetleg a szolgáltatók és az ügyfelek jogainak korlátozásaként felfogni. Létrehozásuk ugyanis a hitelbírálathoz, illetve a fedezetértékeléshez kapcsolódó adminisztrációt egyszerűsítené, a kapcsolódó hitelkockázati költségeket pedig jelentősen csökkenthetné, ami által a hitel mindenki számára olcsóbb lehetne, mint most.

A felügyelet az idei év legkiemelkedőbb kockázatának a hitelminőség markáns romlását, illetve ebből adódóan a finanszírozók nagyarányú veszteségeit tartja. Az ügyfélhitelek nem-teljesítése nemzetközi összevetésben tavaly ugyan a mérsékelt és a közepes szint között volt, végig megfigyelhető volt azonban a hitelkockázati költségek, illetve a nem-teljesítő hitelek állományának és arányának jelentős arányú növekedése, s ez a folyamat az év vége felé érzékelhetően tovább gyorsult.

A felügyelet szerint a kibontakozóban lévő gazdasági visszaesés fényében gyakorlatilag bizonyosnak tekinthető, hogy 2009-ben ez az irányzat tovább folytatódik, csupán a tendencia sebessége, illetve intenzitása kérdéses.

A háztartások összes hiteladóssága 2008-ban 30 százalékkal gyarapodott, a rendelkezésre álló jövedelmekhez mért adósságrátája pedig 51 százalékról 64 százalékra nőtt. A változásban jelentős szerepet játszott a forint elsősorban svájci frankkal szembeni számottevő leértékelődése; pusztán az új folyósításokat és a fennálló hitelek törlesztését figyelembe véve, az adósság éves szinten mindössze 17 százalékkal emelkedett volna. A törlesztési és kamatteher mértéke mintegy 25 százalékkal nőtt, s 2008 végén a lakossági szektor összjövedelmének nagyjából 19 százalékát tette ki.

Mivel a háztartások összes adósságának 69 százaléka devizában - túlnyomórészt svájci frankban - áll fenn, a forint további értékvesztése az adósságterheket, illetve a várható hitelveszteségeket növeli. Ezt a hatást jelentős mértékben súlyosbíthatják a recesszió hatásai, ezen belül elsősorban a munkajövedelmek csökkenése, a munkahelyek elvesztése.

A felügyelet felhívja a figyelmet arra: a hitelkockázati költségek tényleges mértéke jelentős részben a szolgáltatók és a hatóságok viselkedésétől függ. Alapvető jelentőségű, hogy a szolgáltatók megfelelő alkalmazkodási lehetőséget biztosítsanak a nem-teljesítő, vagy közvetlenül fenyegetett adósaik számára, a körülményektől függően előtörlesztési, valutakonverziós, illetve újratárgyalási lehetőségek rugalmas biztosításával.

A felügyelet szerint különösen egyes lakossági hitelek újratárgyalása kínál komoly lehetőségeket, mert a nemzetközi összehasonlításban legfeljebb közepes adósságráta, illetve a viszonylag magas adósságszolgálati ráta közötti ellentmondás egyik fő oka éppenséggel a hazai jelzálogfedezetű lakáshitelek viszonylag rövid átlagos lejárata.

A PSZÁF ugyancsak fontosnak tartja, hogy a finanszírozók hitelezési feltételeik – amúgy teljesen indokolt – szigorításakor tanúsítsanak ésszerű mérsékletet, illetve, hogy anyaintézményeik biztosítsák számukra a hazai pénzügyi stabilitás fenntartásához minimálisan szükséges tőkét és forrásokat.

E tekintetben a hatóságoknak is számos – költségvetési, jegybanki és felügyeleti – eszköz áll rendelkezésükre - emlékeztet a felügyelet. Ezek egyike, hogy az állam a válság következtében munkahelyüket elvesztett adósok számára átmeneti fizetési könnyítést tesz lehetővé. Hasonlóképpen fontos a hitelpiaci szolgáltatók tőke-, garancia-, likviditás- és forrástámogatása.

A felügyelet szerint döntő jelentőségű, hogy a banki adósoknak a kormányzati segítség ne adjon felmentést korábbi finanszírozási döntéseik pénzügyi következményei alól. Egy ilyen megoldás ugyanis a bankrendszer egészének működését veszélyeztető hatalmas erkölcsi kockázattal járna, illetve a mentesítés költségei miatt az adófizetők közösségét nagy arányban, és igazságtalanul sújtaná.
(MTI)