Jusson idő arra, aki igazán szeretünk

Ezt követően Csillag Zoltán polgármester úr ünnepi köszöntője következett, melyben kihangsúlyozta a várakozás fontosságát, az advent idejében is. Meg kell tanulunk várakozni, tanulnunk kell a türelmet, mert mindnyájan tudjuk, Arany János gondolatai mennyire igazak ma is:

„Hajt az idő gyorsan - rendes útján eljár –

Ha felülünk, felvesz, ha maradunk, nem vár;

Változik a világ: gyengül, ami erős,

És erős lesz, ami gyenge volt azelőtt.”- emlékeztetett bennünket Bakonyszentkirály polgármestere. Felhívta a figyelmet arra, hogy jusson elég időnk arra, akit szeretünk és mindannyiunknak jusson ideje arra, aki igazán boldog tesz bennünket.

A polgármesteri köszöntő után a helyi egyház vezetői is szóltak az ünneplő közönséghez, elsőként Gilicze Tamás református lelkész úr szólt és óva intett bennünket attól, hogy másokkal foglalkozzunk, mert attól van oly sok boldogtalan ember, ez hamis út. Nem vagyunk hatással mások életére és nem is feladatunk ez. A körülöttünk lévő világ történéseit rajtunk kívülálló dolgok vezetik, nem vagyunk azokra befolyással, ezért nem kell arra energiát pazarolnunk. De a saját életünkért nagyon is felelősek vagyunk, forduljunk el azoktól a dolgoktól, melyek boldogtalanná tesznek minket, figyeljünk inkább azokra, akikre mi is hatással vagyunk, és mi okozunk boldogságot és akik nekünk okoznak örömet.

Simon István plébános úr szavaival időutazásban lehetett részünk, elmondta, hogy a karácsonyhoz hasonló ünnepek már az ókorban is léteztek. A keresztények tették először hivatalos ünneppé, melyet kezdetben januárban tartottak. Időpontja a negyedik század végétől helyeződött december 25-re. A 16. században kezdett egyre inkább elterjedni a karácsony. Ekkor már az emberek az otthonaikban is karácsonyfát állítottak, melyre különböző, szimbolikus díszeket helyeztek.

A plébános úr beszélt a karácsony szimbólumairól, a karácsonyfáról, mint életfáról, az örökkévalóság szimbólumáról, fa díszeiről, a gömb a teljességet jelképezi, csillag - csúcsdísz formájában a karácsonyfa tetején - a Nap szimbóluma, a keresztények szemében pedig egyben a Jézus születését jelző betlehemi csillag jelképe, az alma az eredendő bűnre és a tudás megszerzésére emlékeztet.

A gyertya a vallásban Jézust jelképezi. Miközben fényt ad, maga is megsemmisül, ahogyan Jézus is meghalt azért, hogy halálával megváltsa az emberiséget. A láng, a kanóc és az olvadó viasz a Szentháromságnak felel meg, a test, a szellem és a lélek együttese. Közös imádsággal zárult az egyházi köszöntő.

Ezt követően az óvodások kedves műsorát láthattunk, majd az iskolások színvonalas műsora következett. Végül a helyi Erzsébet Nyugdíjas klub énekkara lépett színpadra, akik közös dalolásra buzdították az ünneplő közönséget.

A délután teázással, forralt boros jókívánságos beszélgetéssel zárult.

Kelemen Anita