2015.12.05. 15:48
Az indiánoktól a bencésekig
Bakonybél - Erdő mellett kanyarogva érkezünk meg Bakonybélbe. Ahogy közeledik a település, úgy érződik egyre inkább a csend, nyugalom és az egyedülálló atmoszféra.
Aki figyelmes, őzeket, erdei vadakat is könnyen láthat akár egészen közelről is a tájvédelmi körzetnek nyilvánított területen. Hogy mi adja Bakonybél páratlan, országos szinten is jelentős vonzerejét? Cseh Tamás hagyatéka, a bakonyi indiánok titokzatos világa, a bencések tevékenysége, a medvehagyma napok, a páratlan természeti környezet? Valószínűleg mindenkinek más, az biztos, marketing és reklám nélkül is télen-nyáron vonzza a turistákat, a lelki feltöltődésre, nyugalomra vágyókat.
Természetesen más turistaként és helybéliként élvezni a közel ezerkétszázötven fős Bakonybél kincseit. Helyben van minden: bolt, kisebb vállalkozások és szolgáltatók, a bakonybéliek számára az elsődleges megélhetést a turizmus biztosítja; gyakorlatilag nincs olyan utca, ahol ne lenne kiadó szálláshely. Aki nem helyben, az Veszprémben vagy Pápán dolgozik.
Márkus Zoltán tavaly október óta polgármester, mint mondta, folyamatosan dolgoznak a településkép javításán, a tervekkel jól haladnak, de megoldásra váró feladatok folyamatosan adódnak. Visszatekintve az elmúlt egy évre, úgy véli, a legfontosabb változás az, hogy sokkal intenzívebbé vált a lakosság és az önkormányzat kapcsolata. Jó az együttműködés a civil szervezetekkel, többek között az önkéntes tűzoltó és a Guzmics Izidor Egyesülettel is. Az utóbbi neve fémjelzi a medvehagymás napokat, a faünnepet, a gyereknapot, a nyármarasztalót, a mindenki karácsonyát, de aktív a nemzetközi megmérettetésen is kimagasló eredményeket elérő tamburello sportegyesület, valamint a szabadidő- és sportegyesület ifjúsági focicsapata.
A lakosság részéről is nőtt a kezdeményező kedv. Civil felajánlásként újult meg az egyik buszmegálló járdaszigete, önkéntes segítők vettek részt a Borostyán-kút hínártalanításában, de teljesen lakossági összefogásból és szervezésben virágosítottak a falu több pontján.
– Fontos célkitűzésünk volt a falu összképének javítása. Nagyarányú tereprendezést, bozótirtást és nagytakarítást végeztünk az önkormányzati területeken, telkeken, útvonalak mentén. Tartalékpénzeket kellett fordítanunk közösségi létesítmények karbantartására. Évek óta elmaradt a tájház állagmegóvása. Szerettük volna a megújított külsővel, az elmaradt belső javítások elvégzésével is kifejezni, hogy ez a helytörténeti és műemléki értéket képviselő létesítmény a falunak és a vendégeknek egyaránt fontos – fogalmazott Márkus Zoltán.
Bakonybél 1018 óta ad otthont a bencéseknek. A Szent Mauríciusz Monostorban jelenleg hat szerzetes él, akik a faluközösség életében is aktívan részt vesznek. Elsődleges feladatuk a liturgia, azaz a szentmise és a zsolozsma végzése. Fontos szolgálatot látnak el a gyermekek nevelésében a hitoktatás, a nyári hittantáborok és rendszeres gyermekmisék szervezésével. Emellett Ábel atya, aki a közösség elöljárója és a falu plébánosa is, rendszeresen látogatja az időseket, betegeket. Az ország minden területéről érkeznek vendégek a monostor vendégházába, és sokan jönnek, hogy megtekintsék a gyógynövénykertet és az arborétumot. A szerzetesek saját készítésű gyógynövényes termékei, ajándéktárgyai is népszerűek. A plébániatemplomot 1754-ben szentelték fel Szent Mauríciusz és vértanútársai tiszteletére, amelyet a monostor alapításának millenniumára, 2018-ra szeretnének kívül-belül felújítani.
Az elmélyüléshez, elcsendesedéshez ideális Bakonybél páratlan természeti környezete, amelyet a hitéletet gyakorlók mellett a helyiek is értékelnek.
– Ezt a levegőt nem lehet megfizetni, itt szép és tiszta minden – mondta a bakonybéli Pék Klára. Úgy véli, a gyerekeknek is jobb, ha a játszótér helyett az erdőben kirándulhatnak, játszhatnak, a falusi életnek pedig – kiváltképp Bakonybélben – egyedülálló varázsa van.