Jegyzet - Édes teher a hátamon

Jó a babának, mamának, mert a pici érzi anyuját, annak szívverését, melegíti őt, anyunak meg ott van a testén, ami előtte azon belül volt. Kértem is kölcsön hordozókendőt. Csajos-anyukás körben megszerveztünk egy oktatást, felkötni ezt a dolgot ugyanis elsőre nem tűnik könnyűnek, de gyorsan megtanulható. Három hónapos kisfiam partner volt ebben a göngyölgetésben, míg én elsajátítottam a kendőkötés művészetét.

A gyerekek, amint felkerültek, abban a pillanatban elaludtak. De jó! Altatásra is használtam, de az utcán inkább tologattam még.Aztán jött a tél, féléves gyerekemmel vágytam a jó levegőre, tehát felkötöttem a hasamra jó meleg öltözetben, és én is felvettem a kabátot. Idillikus. Lett volna.

Tényleg szuper volt, hogy a két kezem szabad és mégis ott van közvetlen szemben velem a fiam, de öt perc alatt leizzadtam. És vajon a gyerek? Neki jó így, vagy ő is megsül? Nem sokáig sétáltunk, inkább hazamentünk, de jót őrjöngtem magamban, hogy ez nekem miért nem sikerül. És még szét is aggódtam magam, hogy esetleg fázik. Vagy leizzad, és akkor azért fázik meg. Áh, agyrém. Akkor volt felüdülés, amikor megjött a tavasz.

Nagyon klassz - gondoltam, most már nem lesz baj a kendővel. Azzal nem is volt, de a kisfiamnak más a világnézete, ő nem akart ott lenni, ahova őt terveztem, azaz a hátamon - mert elérte azt a kort. A legújabb trenddel szemben haladva (mármint, hogy a gyereknek jó az anyján) ő nem akart rajtam utazni, be akart ülni a babakocsiba. A kis öntörvényű! Ami annyira nem volt baj, mert szépen gyarapodott, és egyre jobban izzadtam volna.  Azt azért megjegyzem, nagyon jó hordozni, kisfiammal ellentétben, én szívesen mászkáltam vele így otthon, és ő édesdeden aludt. Ébren nálunk mozogni kell megállás nélkül, nem mindenkinek jó ez az utazási eszköz. Szólok azonban, mások ne próbáljanak meg segíteni egy épp a kendőjébe gyerekét a hátára felapplikáló anyukának, mert az nagyon koncentrál, és esetleg "harap", ha néhány szóval megzavarják ebben.