2016.07.27. 15:45
Kékcsókára várva
Apácatorna - A ligetes tölgyesekhez, hajdani fás legelőkhöz hozzátartozott a kékcsóka, ma használatos nevén a szalakóta (Coracias garrulus).
Sajnálatos módon, ha ezzel a trópusi madarak szépségével vetekedő ritkasággal szeretnék találkozni, sokat kell utaznom, hiszen a Dunántúlon eltűnt mint fészkelő madárfaj. A Kiskunság és Nagykunság homoki legelőin szoktam vele találkozni, ahol a tanyavilág az úr. A kis tanyákat pedig jobb esetben gondozzák, körben legelő állatokkal. Fontos tényező a legelő jószág, mert a szalakóta rovarokkal táplálkozik, azokat pedig a szénaboglyák vagy a villanypóznák tetején ülve várja. Ritkábban a zárt homoki erdők, sziki tölgyesek, ártéri tölgy-kőris-szil vagy puhafa ligeterdők szegélyén is megtelepszik.
A szalakóta vonuló madár, a telet Kelet-Afrikában tölti. Hazánkba április legvégén érkezik meg, rovarokkal táplálkozik Fotó: ifj. Vasuta Gábor
A faj védelme érdekében az Alföldön is sok költőodút helyeztek ki számára, szerencsére igen jó eredményekkel.
A szalakóta vonuló madár, a telet Kelet-Afrikában tölti. Hazánkba április legvégén érkezik meg, augusztus vé-gén hagyja el költőterületét. Évente egyszer költ.
