A darázsölyv a földön ülve lesi ki zsákmányát

A várromnál kirándulva mindig látom őket. A darázsölyv későn, csak május elején érkezik meg hazánkba, így a fészkét már lombos ágakból készíti, ezért a többi ragadozó madár fészkétől könnyű megkülönböztetni, ha télen rátalál a „természetbúvár”. A fészek a madár méretéhez képest kicsi. Előszeretettel használt költőhelyei a meleg, déli kitettségű tölgyesek.

A darázsölyv táplálékspecialista madár, hiszen hártyásszárnyúakkal, darazsakkal, méhekkel táplálkozik. Erdei kirándulásaink alkalmával - ha a szerencse mellénk szegődik - a földről felriasztott, barna színű ragadozó madár minden bizonnyal a darázsölyv. A földön ülve figyeli a darazsak, méhek mozgását, ha megleli őket, lábával kikaparja a lépeket, a lárvákat pedig elfogyasztja. A csípések elöl védi csőre mögött található apró, nagyon sűrű pikkelyszerű tollazata.

Fotó: ifj. Vasuta Gábor

A gyakoribb egerészölyvtől tyúkszerű fejformája különbözteti meg madarunkat. A fészek közelében a párok gyakran nászrepülnek, érdekes megfigyelni e tevékenységüket, mert a levegőben hosszú szárnyukat a testük felett összecsapják, amely szélcsendes időben hallható is, szó szerint tapsolnak ilyenkor. A tojó június elején rakja le két rozsdabarna tojását, a fiókáiknak kezdetben kizárólag lépet hord a fészekbe, később már apró gerincesekkel is táplálja őket. A hazánkban költő darázsölyvek egy része Olaszországon keresztül vonul közép- és dél-afrikai szállása felé, sajnos itt olasz vadászok puskával várják őket. Költését gyakran, a fészke közelében végzett erdészeti munkák hiúsítják meg.

A darázsölyv fokozattan védett madárfaj, természetvédelmi eszmei értéke 100 ezer forint.