Philipet, a tapolcai huszonhét éves fehér kakadut gyerekként kezeli a gazdája

„Gyere ide!” – harsogja a madár, majd gyakran hozzáteszi: „Nem érdekelsz!” Persze mást is mond, amihez éppen kedve van, tudása nagyjából egy három-négy esztendős gyermek értelmi szintjéhez mérhető. Philip idén huszonhét éves. Svédországban született és egy ott élő magyar házaspárhoz került még fiókaként. Ahogy cseperedett, egyre elevenebb lett a kis kakadu, olyannyira, hogy egy alkalommal tönkretette a család bőrgarnitúráját. Nem is egyet, hanem mindjárt kettőt. 
A rendszeresen Magyarországon nyaraló házaspár hallott Pócsi Béláról, több világkiállítás sokszoros aranyérmes tenyésztőjéről, és úgy döntöttek, hogy felveszik vele a kapcsolatot, mivel igazából nem bírtak a kis csintalannal. Az első találkozón aztán el is dőlt, hogy Philip Magyarországon folytatja hódító útját, a házaspár pedig ezután minden nyáron meglátogatta az immár Tapolcán élő kedvencet. 
– Nagyon sok türelem, törődés kell egy ilyen állatnak, s ha ezt megkapja, ragaszkodó, szerető háziállat lesz, amely várhatóan nagyon hosszú ideig él majd. Úgy kell kezelni őket, mint a gyerekeket. A gondos etetés, a fürdetés, a kommunikáció rendkívül fontos számukra. Tudok olyan kakaduról, amelyik 137 évig élt egy angol családnál. Ő a korrekorder, több generáció kedvence volt, s szerető gazdái ilyen hosszú időszakon át törődtek vele. Eredeti élőhelyén nem jellemző az ennyire hosszú életkor, de Ausztráliában őshonos, 119 évet élő madárról van információnk. Az otthon tartott állatnál lényeges az étrend is, az olajos magvakat jobb kerülni náluk. Ami Philipet illeti, a lisztes magokat, a gyümölcsöt fogyasztja minden mennyiségben, de imádja a trappista sajtot, a főtt tojást és néha még egy kis csirkecsontot is elropogtat. Fontos, hogy legyen elég mozgástere, tudja magát kitombolni. Ezt úgy kell elképzelni, hogy időnként táncol és énekel, amivel az éppen jelen lévő vásárlók számára szerez vidám perceket – mondta Pócsi Béla, majd egy kis zenei aláfestés elindítása után magam is megszemlélhettem a nem mindennapi papagájtáncot. 
Arról is beszélt a díszmadártenyésztő, hogy nagyon sok faj él a földön, Philip, a sárgabóbitás kakadu a fehér kakaduk családjába tartozik. Jellemzően Ausztrália északi, déli és délkeleti területein honosak, de előfordulnak Indonézia egyes szigetein és Pápua Új-Guineában is. A tapolcai kedvenc a Cacatua galerita eleonora alfajhoz tartozik, ez az alfaj viszont kizárólag az Aru-szigeteken él. Az minden kakadufajra jellemző, hogy eredeti élőhelyén komoly károkat okoz a földeken, a gyümölcsösökben, a gazdák nem ritkán sörétes puskával lövik őket. 

– Nekem nagyon sok örömet okozott ez idáig, attól függetlenül, hogy sok madaram s azon belül kakadum volt életem során. Philip értelmi szintje a fajtán belül is kiemelkedő. Boldog madár, így nagy eséllyel túlél engem. Azt tervezem, ha megérem a nyolcvan évet, akkor kollégámnak, Heninek ajándékozom, nála jó helye lesz majd. De addig még remélem, sok vidám percet szerez a látogatóknak s nekem is – tette hozzá Pócsi Béla.