Egy igazi különlegesség Örvényesen: Zafi, az újfundlandi

Egy gyönyörű kutya nézett ki ránk, és tette rá a párkányra méretes mancsait hirtelen az örvényesi családi ház szőlővesszővel befuttatott kőkerítésének boltívéből, szemében végtelen kedvességgel. Mivel imádjuk a kutyákat, közelebb merészkedtünk hozzá, de ahhoz már nem voltunk elég bátrak, hogy megsimogassuk a csodaszép eb fejét, mire kijött a gazdája, és arról érdeklődött, mi is szelfizni jöttünk-e Zafival? 

Megtudtuk aztán, velünk ellentétben kevesen érkeznek ide véletlenül, az éjfekete újfundlandival nemcsak a helyiek, hanem a Balatonhoz érkező hazai és külföldi vendégek is nagyon szívesen fotózkodnak, illetve szelfiznek. Sokan miatta jönnek el ebbe a faluba, mert csodálják a kutya termetét, szépségét, végtelen kedvességét. Többen neki való csomaggal érkeznek, tele mindenféle kutyának való finomsággal. A négylábú látványa valóban lenyűgöző és különleges, kedvessége pedig azonnal leveszi a lábáról az embert. 

– Magukkal kedves a Zafi, de nem mindenkivel ilyen ám! – jegyzi meg barátsággal Sándor, a gazdája, aki olyan szeretettel beszél a kutyával és bújik hozzá, hogy a négylábú szemlátomást elolvad ettől. Úgy mondja, adódik, hogy egyesek hiába hívják, szólítják, nem megy oda Zafi a kerítéshez, és nem néz ki a boltíven, mert egyszerűen nincs kedve hozzá, lehet, néhány ember nem szimpatikus neki. – A kutyák jó emberismerők! – nevet nagyot Sándor, aki elmondja, több mint tíz éve él ezen a helyen, amelyet lenyűgözőnek tart. Amikor mérnökként nyugdíjba ment a százhalombattai erőműtől, gyerekkori álma vált valóra azzal, hogy ide­költözhetett a Balatonhoz, ahová nyugdíjba vonulásakor a felesége, Marcsi is követte, aki szintén az említett cégnél dolgozott. Őket a tó mindig lenyűgözte, és ez jellemző ma is, Sándor úgy fogalmaz, a táj szépsége páratlan, a tó pedig ezerarcú, mindig más és más színben tündököl. A Balatont a házi kedvenc is imádja, akivel megszokott napirend szerint élnek. Miután mindenki elfogyasztotta a reggelijét, Zafi a pontosan kimért 25 deka, neki való száraz tápot, sétára indulnak, gyönyörködnek a tájban, a Balatonban a kutyával együtt, amely a hűvös időben szívesen úszik egyet a tóban. Többször indulnak sétára Balázs fiukkal is, aki mozgáskorlátozott, és járókerettel tud járni. Zafi hozzá mindenben alkalmazkodva mellette lépeget, és amikor a fiú elfárad, a kutya szorosan mellé ül, megtámasztja, így segít neki a pihenésben. 

– Erre a kutyára, erre a fajtára nincsenek szavak! – érzékenyül el Sándor. Aztán ebédnél az eb azt eszi, amit a gazdái, akik kevés fűszerrel és zsírszegényen főznek, és mivel Sándor nagy hobbihorgász, sok halat is fogyaszt. Ő is gyakran kap a sűrűn beirdalt, paprikás lisztbe forgatott keszegből, úgy három-négy darabot. Eleinte Marcsi leszedte a szálkáról a húst, aztán az alaszkai malamut példáját látva, akinek ha levágnak egy darab fagyasztott halat, azt eszi, az ő kutyájuk is mindenestől elfogyasztja a keszeget. – Zafi nagyon kedveli a zöldségeket meg a gyümölcsöt, előbbit nyersen és főve is. Vacsorára hivatalosan nem kap semmit, de az igazság, hogy mindig kap néhány falatot, amit mi eszünk – jegyzi meg Sándor. A kutya imádja a hasát, legszívesebben egész nap enne, de vigyázni kell a súlyára. Délben a mancsaival ütögeti a konyhaablakot, úgy kéri az ebédet. Előző kutyájuk, Bertalan egyáltalán nem volt nagyevő, ő azt is végignézte, hogy a szomszéd macska megeszi a maradékát. Zafinál maradék soha nincs. 

Sándor hozzáteszi, eleinte abban is megegyeztek, hogy Zafi nem jöhet be a házba, aztán úgy alakult, hogy akkor jön be, amikor akar. A kutya fajtája miatt az udvarban szeret inkább lenni, a házában, és a hűvösebb időt kedveli, de a napi közös játék esténként bent, a házban sem marad el. Ilyenkor játszanak, vagy tévét néznek együtt a kutyával, aki úgy viselkedik, mint egy ember. 

– Mondom is sokszor neki, szólalj már meg, Zafi, mondjál valamit! – mondja Sándor, aki hisz abban, amit az etológus Csányi professzor állít, miszerint egy napon beszélnek majd a kutyák. Sándor felidézi, először német dogja volt, aztán egy állatorvosnál meglátott két gyönyörű újfundlandit, ahová a dogot vitte. A hatalmas kutyák láttán elsőre arra gondolt, na, itt a vég, ezek az ebek nekirontanak a kutyájának és neki is, de természetesen nem így történt. Végtelen barátsággal viselkedtek velük. Akkor elhatározta, ha úgy alakul, ő is ezt a fajtát választja majd, és a dog halála után így került hozzájuk Bertalan, aki egy betegség miatt sajnos csak néhány évet lehetett velük. Zafit apró kutyakölyökként választották ki egy tenyésztőnél, akivel azóta is tartják a kapcsolatot. Rokonszenves számukra, hogy az illető nem anyagi okok miatt, hanem szeretetből tartja ezt a fajtát, és nagyon körültekintően bánik vele. Sándor javasolta, a leendő gazdák is járjanak el nagyon körültekintően a tenyésztőt illetően, ők is alaposan körüljárták, hova mennek, illetve a kutya kiválasztása előtt érdemes annak is utánanézni, hogy adott ebre mi a jellemző. A megfelelő fajtájú, méretű, illetve a keverék kutya kiválasztásánál azt tartsuk szem előtt, hogy egész életében képesek vagyunk-e ellátni, gondozni, sétáltatni, tudnunk-e időt, adott esetben anyagiakat szánni rá, mert a kutya, az emberhez hason­lóan, igényli a szeretet, a törődést, a beszélgetést, az időt, adott esetben a gyógyítást. Ha felelősen választunk kutyát, szeretetben, napirend szerint élünk vele, ha következetesen neveljük, akkor az eb a család teljes értékű tagja lesz, és minden pillanat élmény lesz vele. 

A másfél éves Zafi ilyen, család- és gyermekcentrikus, imádja Sándorékat, a pár gyermekeit, unokáit. Ők pedig nem tudnák elképzelni az életüket nélküle.