Vészjósló bagoly

Sárga, teáscsésze nagyságú szemei villognak, mint egy-egy szemafor, amitől a földi halandót végtelen rettegés fogja el. A baglyot az évszázadok során misztikus tulajdonságokkal ruházták fel, az a legkevesebb, hogy ha elkezd kuvikolni, hamarosan meghal valaki.

Az a nagy helyzet, hogy nekünk is lett egy baglyunk. A ház előtti fenyőfa csúcsára telepedett. Összesen talán egyszer vagy kétszer sikerült látni őt magát, barna tollazata teljesen beolvadt a magasban száradó fenyőágak közé. 

A tudomány szerint a bagoly éjszakai ragadozó, megfogja a kisebb állatokat
(Fotó: archív)

Hallani viszont minden éjszaka hallottuk, akartuk vagy nem, kuvikolása behatolt a hálószoba csöndjébe. Felzavarta, megijesztette és szörnyű fantáziálásra késztette a ház népét. Ki lesz az, aki hamarosan eltávozik az árnyékvilágból?  

A potenciális jelöltek listája még fényes nappal is ott járt a fejünkben, izgatta a fantáziánkat. Volt, aki arra esküdött, hogy ha megszámoljuk, hányat kuvikol a bagoly, annyi évet kell még várni. 

A morbid ötletekből nem fogytunk ki, sőt, elkezdtük gyűjteni a bagollyal kapcsolatos hiedelmeket. Találgattuk, mikor, kire hoz vészt a szegény madár. 

A legnagyobb azonban valószínűleg őt érte, hiszen nem volt véletlen, hogy lakhelyét elhagyva a mi fenyőfánkra költözött. A közeli fenyvesben kivágták az el-öregedett fákat, minden bizonnyal a fürésznek esett áldozatul a kuvik lakása. 

Nem jószántából érkezett hát szegény az emberek közé, s nem is az égiektől kapott küldetését teljesíti  nyugtattuk meg magunkat , sokkal inkább siratja otthonát. 
 
Csakhogy a kuviknak nem volt elég a huhogás, testi táplálékra is szüksége volt. A tudomány szerint a bagoly éjszakai ragadozó, megfogja a kisebb állatokat, állítólag legjobban az egeret szereti, de ha nincs más, beéri legyekkel is. 

Azt gondoltuk, a környékünk elég mostoha étlappal szolgálhat, kiraktunk hát egy madáretetőt, szalonnával, madáreleséggel.  Reggelre csaknem mindig kiürült a tálka. 

Azt persze nem tudtuk pontosan, hogy a mi baglyunk fogadta-e el a jóltartást, vagy más éhenkórász madár járt rá az eleségre, attól kezdve az éjszakai huhogás mintha megritkult volna, de az biztos, számunkra kevésbé volt vészjósló. 

Azzal, hogy így háziasítottuk a baglyunkat, már nem volt olyan titokzatos a lénye, ráadásul egész nyáron őrködött a fenyőfán. Majd ősszel eltűnt. Azt hittük, visszatalált az erdőbe, nem látjuk többé. 

A következő években azonban a szép teliholdas éjszakákon meg-megszólalt, jelezve, hogy már csak úgy vendégségbe, átruccant hozzánk egy-egy éjszakai kuvikolásra.


Csatlakozzon közösségi portálunk, az   klubjához, s mesélje el Ön is érdekes történeteit, töltsön fel fotót kedvencéről, s vitassa meg a gondokat más állatbarátokkal.

Kedvencek a ház körül rovatunkba beérkezett fotókból készült képgaléria megtekintéséhez kattintson IDE.