Emelt fővel halt meg

1967. február 17-én végezték ki a veszprémi várbörtön udvarán Hamusics János padragi bányászt, aki társaival forradalmat szeretett volna kirobbantani 1956 tizedik évfordulóján.

Ki is volt ő? Sokgyermekes somogyi munkáscsaládból származott, fiatalon került a bányához. Mivel minden nehéz és veszélyes munkát elvállalt, hamar kivívta társai megbecsülését. Egy alkalommal az üzemorvos visszaküldte egyik beteg munkatársát a bányába, mert a napi beteglétszám már betelt.

Ezen felháborodva arról kezdtek beszélgetni, hogy hiába van Magyarországon szavakban a munkásosztály hatalmon, és a bányászok a többi dolgozóhoz képest kiemelt munkásoknak számítanak, mégis nehéz az életük. A nyugati bányászok a kapitalizmusban sokkal jobban élnek. Tenni kellene valamit.

Szó szót követett, végül kaptak egy tippet, hogy a napok óta Ajkán át közlekedő szovjet katonai szerelvényt kellene kisiklatni, ez kiválthatná megint a forradalmat, mint 1956-ban. Aztán bekövetkezett a robbantás, kitört egy síndarab, ami miatt lezökkent egy tolatómozdony. Más kár nem történt.

Egy hónappal később feljelentés következtében fogták el a bányászokat. Már az első napokban próbálták ellenük hangolni a lakosságot olyan híresztelésekkel, hogy meg akarták mérgezni nikotinnal az ivóvizet, bányásznapon fel akarták robbantani a színpadot. Sokan még ma is elhiszik ezeket a rémhíreket.

Valójában csak arról beszéltek, hogy egy Lenin-szobor felrobbantása Budapesten vagy Szombathelyen, talán kirobbantana egy forradalmat. Balázs Sándor, a másodrendű vádlott visszaemlékezése szerint egy napon a kihallgató vigyorogva mondta: „Akár ha-za is mehetnek már, a bányászok úgy is agyonvernék magukat!” Hamusics Jánost halálra, társait súlyos börtön büntetésre ítélték.

Felemelt fővel, a Himnuszt énekelve ment a bitó felé, majd a kivégzésére megjelentektől úgy búcsúzott: „Viszontlátásra, uraim!” A korra jellemző, hogy kisfiához írt búcsúlevelét az ügyész összetépte és elégette.János, nyugodj békében!

Mayer Ferenc, Ajka