Felnőttként is maradj gyerek!

Többek között ilyen attitűdváltásokkal alakíthatnak ki tartalmas kapcsolatot gyermekükkel a szülők – vezette fel előadásának esszenciáját dr. Kádár Annamária pszichológus és egyetemi adjunktus a Fekete István-Vörösmarty Mihály Általános Iskola és Gimnázium Fürst Sándor utcai tagintézményének aulájában május 28-án délután.

A teltházas előadáson a Mesepszichológia I-II. című kötetek bemutatásán túl az erdélyi magyar szerző tanulságos, sokszor vidám történetek elmesélésével és elemzésével illusztrálta gondolatait, így könnyedén befogadhatóvá váltak a közönség számára a szakszavakkal átitatott esetleírások is. Többek között fény derült arra, hogy mi is az a kapunyitási- és zárási pánik, kik a „bumeráng-gyerekek”, hogyan működik a mama-hotel, valamint hogy milyen a helikopter-szülő.

Dr. Kádár, beszédében kitért arra is, hogy nincs instant használati utasítás a gyermekekhez, mivel mindegyikőjük önálló személyiség, ezért nem is lehet azonos módszerrel hatást gyakorolni rájuk. Ami az egyiknél esetleg beválik, az a másiknál úgyis teljesen értelmetlennek tűnik majd. A szülő akkor dönt a legjobban, ha folyamatosan jelen van csemetéje életében, s megpróbálja a tudatos helyzet jelenlétet alkalmazni. Ennek lényege, hogy mindig éberen figyel a pillanatokra. Ha kell, egy lépést hátrál, hogy jobban rálásson az egészre, s megpróbálja meghozni az adott körülményeknek megfelelő döntést. A vezetéselméletekből kölcsönzött fogalmakkal, lehet ugyanaz a szülő egyszer előíró, rendelkező, máskor magyarázó, meggyőző, vagy éppen bevonó, együttműködő is. A lényeg, hogy ne veszítse el a rugalmasságát, mindig képes legyen alkalmazkodni a gyermeke aktuális lelkiállapotához.

Igaz, hogy napjainkban számos életesemény és külső inger nehezíti meg az idilli kapcsolat fenntartását, de törekednie kell a szülőknek a harmóniára. Azaz lehetőség szerint túl kell tenniük magukat például csemetéjük dackorszakain, vagy a testvérek között fennálló állóháborún és féltékenységen. Továbbá komolyan kell venni a gyermek félelmeit és szorongásait, hiszen kiskorban még nem válik külön a képzelet a valóság síkjától, ahogy a múlt és a jövő sem létezik, csak a jelen. A kicsik számára minden igazi, ezért dolgozzák fel másként a gyászt is, mint a felnőttek. A szülők ilyen esetben tehetetlennek érzik magukat, Dr. Kádár Annamária elméletében viszont a mesék segítségül hívhatók a traumák/problémák feldolgozásában. A pszichológus szerint minden elbeszélés metamorfózis-történetet foglal magában, így tanítva mindenkit arra, miként válhat jobb emberré.

A gyermek igényli a meséket, így a folyamatos fejlődést. A szülő akkor válhat igazán hitelessé, példaképpé, ha a népmeséken túl saját életét - álmait, félelmeit és kudarcait - is hajlandó beleszőni, akár szavak nélkül (öleléssel, gesztusokkal, testbeszéddel) a történetekbe, s ha felnőttként is mer gyermeknek megmaradni.