Magyar szótő angol toldalékkal

Subodh maga is nagyon fiatal, egyetemista Ausztráliában. A canberrai egyetemen pénzügyet és közgazdaságtant tanul. Amikor felfigyelt egy nemzetközi szervezet, az AIESEC önkéntes programjára, rögtön jelentkezett, hogy hazánkba utazhasson vendégtanárként dolgozni.

- Jártam már Londonban, Kínában, Franciaországban, Thaiföldön, Indonéziában, Hongkongban. Most Magyarország mellett döntöttem, mert valami egészen más élményt szerettem volna kapni, más tapasztalatokat szerezni, mint amilyenekben eddig részem lehetett. A munkából eltelt már öt hét, úgyhogy bebizonyosodott, hogy valóban különleges élményben van részem itt. Mindenki rendkívül barátságos, segítőkész. A szervezet magyarországi, és konkrétan veszprémi dolgozóival és a Bánki iskola tanáraival együtt azon vannak, hogy otthon érezzem magam. Nem is tudok rosszat mondani. Legfeljebb a hideg, ami szokatlan. Pedig csak néhány dolgot hallottam korábban Magyarországról, például az emberek vendégszeretetéről, kedvességéről és hogy a Duna szeli ketté Budapestet. Ajkáról pedig semmit nem tudtam. Nagyon jól érzem itt magam, remek más vidékeket is megismertem mostanra - mondja az udvariassága és kedvessége miatt a munkatársai és a diákok körében egyaránt hamar megkedvelt Subodh. Elárulja, hogy elsőként köszönni tanult meg magyarul. Ma már szépen ejti azt, hogy szia, és hozzáteszi: de jó, hogy látlak. Furcsállja ugyan, hogy mi találkozáskor és elköszönéskor is az előbbit használjuk, de megszokta már. Büszkén mondja magyarul, hogy köszönöm, szívesen, érdekes, nagyon jó, és az égre nézve: napos, felhős. Az iskolai magyar órákon próbál minél több szót elsajátítani, persze, tisztában van vele, hogy hat hét alatt kevés erre a lehetőség. Azonban mivel a suli kollégiumában lakik, a tanórákon kívül is bőven van alkalma találkozni a fiatalokkal, gyakorolni a magyar nyelvet és segíteni a diákoknak az angol beszédben. Jókat nevetnek együtt, amikor az inkább barátként tisztelt fiatal tanár egy magyar szótőhöz angol képzőt illeszt. Ezzel persze az angol órák hangulatát is oldja és a diákok kulturális ismereteit ugyancsak bővíti.

A szingapúri fiatal srác, Subodh Gupta (középen) az ausztráliai, canberrai egyetemről jött Ajkára, hogy segítsen a bánkis diákoknak angol órákon a beszédkészség fejlesztésében, a szókincs elsajátításában. A képen a diákok közt láthatjuk (Fotó: Tóth B. Zsuzsa)

- Tetszenek nekem a magyar emberek. Közvetlenek és meleg szívűek, folyton mosolyognak. Érdekes, hogy az itteni diákoknak az ausztrálokkal szemben több mindent kell részletesen megtanulniuk. De egyébként persze olyanok, mint az ottaniak, a csínytevéseikkel együtt. Sajnálom viszont, hogy mivel vegetariánus vagyok, nem ismerhetem meg a magyar konyhát, de a krumpli levest és a tócsit így is megkóstoltam, nagyon finom. Akárcsak a darált piros paprika, amiből a levesembe tettek. Megtisztelő, hogy vegán étrendet kapok, nagyon jóízűen készítik el az ebédemet - méltányolja a fiatal tanár, aki szeret utazni, minél több vidéket felfedezni, új kultúrákkal ismerkedni. A hétvégeket is kirándulásokkal tölti. Az iskola tanárai, diákjai a közelebbi vidéket járják be vele, kirándultak Sümegre, jártak például Kolontáron. A hozzá hasonlóan Magyarországon dolgozó barátaival pedig volt Veszprémben, Budapesten, Bécsben, Prágában. Szóval fiatal kora ellenére igazán megismerte már több földrész gasztronómiáját. Szingapurban él a családja, szülei és két nővére, akikhez csak a nagyobb szünetek idején látogat haza. Most, a négy hetes téli szünetét hazánkra, az itteni tanításra áldozta, legközelebb a tíz hetes nyári vakációra tér haza. Persze Ausztráliában most is nyári időjárás van.

- Kár, hogy olyan gyorsan repül az idő! Pár nap és vissza kell mennem az egyetemre, Ausztráliába. Nagyon sok barátot szereztem, remélem, a kapcsolatok később is megmaradnak. Arra pedig már most nehéz szívvel gondolok, hogy hamarosan búcsúznom kell. Biztos vagyok benne, hogy nem lesz könnyű elköszönni - mondja búcsúzóul Subodh mosolyogva.