Sertés magyarul, muflon ősmagyarul

A főszerepet ezúttal Hollender Róbert szakácsra osztották, aki kiválóan meg is felelt ennek a feladatnak. Bontott, darabolt, sütött-főzött, így a derék sertések hamarosan a tányérokra kerültek. A látványosságra összegyűltek élőben követhették a disznóvágás fortélyait, de aki arra volt kíváncsi, hogyan is csinálhatták ezt eleink, annak sem kellett csalódnia. Illés Ferencet, a Reguly múzeum nyugalmazott igazgatóját azért hívták meg a szervezők, hogy erről meséljen.

Sánta Péter szakács (balról) segítségével dolgozták fel a sertést, hurkát, kolbászt, pecsenyét, pörköltet készítettek belőle (Fotó: Orosz Péter)

A magyar házisertés mellett terítékre került két muflon is, az egyiket a helyi vadásztársaság, a másikat a HM Verga Zrt. ajánlotta fel a rendezvényre. Ezeket is szakavatott személy készítette elő, Arkagyij Longortov, egyenesen a magyarok őshazájából, Nyugat-Szibériából. A nézősereg támogatói jegy ellenében kóstolhatta meg a finomságokat. A vásárlók ellenőrző szelvényeit felhasználva sorsolták ki azt a szerencsés személyt, Hevesi Mariannt, aki a toros tál gazdája lehetett. A gasztronómiai élmények mellé kulturális körítés is járt. Délután máglyát gyújtottak, melyben elégették a telet jelképező szalmabábot. A vastagon felöltözött báb zsebeit azonban előtte alaposan teletűzdelték gondűző cetlikkel. Így mikor a báb hamuvá lett, vele együtt búcsút vettek a téltől és mindenféle rossztól is.