Egy ritkaság nyomában

E növényfaj a világon összesen hat helyről ismert. A Pilis, a bükki Bélkő, a Gerecse, a nagymarosi Ördög-hegy, az erdélyi Tordai-hasadék és a Gömör-tornai-karszt szlovákiai oldalának eldugott szikláin, karsztbokorerdeiben él.

A növényt neves botanikusunk Kitaibel Pál fedezte fel a XVIII. század végén, méghozzá ezen a helyen, Piliszántón, a Pilis-tető délkeleti sziklaélén. Akkoriban nem voltak növényhatározók, a botanikusok csak csere útján tudtak egyes fajokat meghatározni. Nagyon hosszú időt vett igénybe, míg akár kontinensek között a csereanyag kézhez ért. Kitaibel növényünket ekkor tévesen az Altáj-hegységben honos szibériai kocsorddal tartotta azonosnak. Sadler József pesti egyetemi tanár ezen a néven említi Pest megyei flóra művében, míg később a Sadler által gyűjtött példányok eljutottak az orosz flóra szerzőjéhez, Ledebourhoz (1785 1851), aki a keleti Ferula-fajok kiváló tudora volt. Ő felismerte, hogy egy új növényfajjal van dolga, a tudományos latin nevét pedig Sadler József tiszteletére róla nevezte el.

A virágzó Sadler-husáng (Fotó: Ifj. Vasuta Gábor)

Felérve a Pilis-tetőre csodálatos panoráma, egy hatalmas föld alatti, elhagyott orosz rakétabázis és maga a növény, a Sadler-husáng vagy ma használatos nevén a magyarföldi husáng fogadott teljes virágzásban. A mai kor embere sajnos képes elsuhanni minden valós érték mellett, pedig egy ilyen ritkaság látványa nagyon felemelő.