Tapolca

2017.01.05. 13:43

Egyenruháktól a gránátokig - Többszobányi honvédségi relikvia a Dobó-lakótelepen

A Tapolcai Honvéd Kulturális Egyesület elnöke, Horváth Gábor közel két évtizede gyűjti a honvédségi relikviákat. Mára többszobányira nőtt az érdekes gyűjtemény, mégis csak kevesen tudnak róla.

Tóth B. Zsuzsa

Gábor törzszászlósként vonult nyugállományba a tapolcai Helyőrségi Rendészeti Komendáns Hivatalból, ahol már az ezredforduló előtt elkezdte gyűjteni a számára kedves honvédségi használati tárgyakat. Az akkor, a hivatal pincéjében berendezett kis kiállítás volt az alapja a mai tárlatnak. Annak az egyesület székhelye, a Dobó lakótelep egyik emeletes házának  felső szintje ad helyet immár vagy nyolc éve.

Ez egy hatástalanított MG 42-es géppuska, amit villámgéppuskának is hívtak – mutatja Gábor

– Szerettem volna megőrizni a honvédséggel kapcsolatos tárgyakat, emlékeket, főként a tapolcai helyőrség megszűntével tudatosult bennem ez a szándék. Hiszen Tapolca közel hetven éven át volt katonai helyőrség – mondja Gábor, bemutatva az érdekes gyűjteményt. A helyőrséggel foglalkozó relikviák közt a kiállításra belépő rögtön a helyőrség első és az utolsó parancsnoka arcképeivel találja szemközt magát. A keskeny folyosón kisebb egyenruha gyűjtemény árulkodik az 1957-től a rendszerváltásig tartó időszak viseleteiről. A sort a ma is viselt tiszti zászlósi férfi és női kistársasági egyenruha zárja. Ennél jóval izgalmasabbak azok a valamikori hatástalanított katonai oktatási segédeszközök, valamint felszerelések, amelyek a néphadsereg korszakában a sorállomány kiképzését segítették.

– De korabeli és mai rendfokozati jelzések szintén vannak itt, valamint egy T55-ös harckocsi méretarányos makettjét is őrizzük – mutatja Gábor, aztán a hatalmas, harminckilónyi homokkal feltöltött, úgynevezett súlyra hozott 100 milliméteres gránátokra hívja fel figyelmünket. Azokat a harckocsi töltőkezelő katonái a töltés és az ürítés gyakorlásához használták a kiképzés során.

Horváth Gábor kezében a SCUD-B rakétakilövő állvány makettje
Fotó: Tóth B. Zsuzsa

– A sapkák, sisakok egy része ma még rendszerben van a honvédségnél. Az I. világháborús anyag pedig a személyes gyűjteményem egy részét képezte egykor. Azóta sok mindent már az egyesület kapott. Az egyesület katonai hagyományőrző tagozata    egyenruhájában az Osztrák-Magyar Monarchia korában 1868-ban megalakult, Magyar Királyi Honvédséget, azon belül a magyar királyi veszprémi 31. honvéd gyalogezred és annak, jogelődjének, a magyar királyi veszprémi 71. honvéd gyalogzászlóaljat jeleníti meg. A zászlóaljnak volt kötődése a városhoz – magyarázza az egyesület elnöke, aki egy kisebb ólomkatona gyűjteményt ugyancsak őriz a vitrinben, amely szemlélteti a magyar katonai egyenruha változásait a honfoglalástól egészen a Horthy korszakig. Joggal büszke az úgynevezett 1871 mintájú gyalogsági csapatzászló másolatára, amelyet az egyenruhás tagozat kapott 2008-as alakulásakor. Azt mondja, ez az őse a mai összes szabvány magyar gyalogsági csapatzászlónak. A múzeum egyik helyisége az MN 1480 rakétadandár relikviáit mutatja be. Itt kaptak helyet az egykori tapolcai kiképző központ serlegei, a harckocsi dandár szocialista versenymozgalomban elért sikereiért kapott jutalmak.

– Hazánkban csak a tapolcai rakétadandár érdemelte ki ezt az aranykoszorús kiváló dandárnak járó zászlót. A kiképzési eredményekért adományozta a honvédelmi miniszter – magyarázza Gábor. Az általa vezetett egyesület birtokában van Németh Gyula ezredes, a dandár utolsó parancsnoka egyenruhája, és Sebők János vezérőrnagy, Tapolca 13. helyőrségparancsnokának köznapi egyenruhája szintén. Ahogy a rakétadandár első csapatzászlaja és a Szent korona másolata, amelyet egy solymári ötvösművész készített.

– Azok a képek pedig jelképezik azt a korszakot, amelyet az egyesület katonai hagyományőrző tagozata megjelenít – mutat körbe egy másik, irodának berendezett helyiség falán. Saját komendáns hivatali irodája bútorait mentette át ide, de körülnézve akár egy ezredes szobájában is érezhetnénk itt magunkat. Nem úgy a másik, kisebb helyiségben, amelyet műhelynek rendeztek be. Gábor itt maga javítja, renoválja az arra szoruló relikviákat. A múzeumba látogatókat, a diákcsoportokat persze ez kevéssé érdekli. Annál inkább a múzeum közelében levő haditechnikai park. Az élmények a jövőben azonban még teljesebbé válhatnak, ha elkészül egy nagyobb terem, ahol a rendhagyó történelem órákat már kényelmesebb helyen tarthatja Horváth Gábor.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!