Málta vagy te Ausztria

A szövetség hallgat, a szakemberek pedig helyezkednek és nem mernek őszintén véleményt alkotni. Nos nyilván majd mindenki a labdarúgásra gondolt már a tünetek felénél, pedig ezúttal a férfi kézilabda hazai állapotát jellemeztem. Az egyenesen szinte már megindító volt, ahogy a szövetségi kapitány az osztrákoktól elszenvedett Európa bajnoki vereség után dicsérte az elért eredményt, a csapat teljesítményét (persze tudom, Magyarország jobban teljesít, meg aztán az a két milliárd sem kevés, amennyi az akadémia indulására jutott). Az a társaság szerepelt szerinte nagyszerűen, amelyik a kontinensviadalon egyetlen ellenfelét győzte le (miközben háromszor vereséget szenvedett) és csupán azért tudott két döntetlennel továbbjutni csoportjából, mert a szerény sportági felhozatal miatt a kézilabda világversenyek lebonyolítási rendszere egészen egyedülálló.

A labdarúgók annyival különbek, hogy amikor kikaptak Máltától (Mocsai Lajos hangzatos nyilatkozataival ellentétben az osztrákok nagyjából azonos játékerőt képviselnek kézilabdában, mint a szigetországiak fociban), senki nem merte azt mondani, hogy szép volt, jó volt. Igaz ott is mindenki maradt a helyén.

Az sem volt éppen szívet melengető, amikor az utolsó öt percre Zdolik Bencét is pályára küldte Mocsai. Okos húzás volt: ha jól teljesít, akkor győzünk és még tovább lépünk, ha nem (ez történt), akkor jöhet az „én megmondtam, hogy korai még a fiatalítás”. Hogy közben a füredi fiatalember tehetetlen áldozatként mentálisan megroggyan, ez (nem először egyébként) nem volt szempont. Az pedig csak hab a tortán, hogy a világbajnoki selejtezőn Szlovéniával összesorsolt magyar csapat szakvezetője szemrebbenés nélkül kijelentette: „nagyon erős ellenfelet kaptunk, a világ egyik legképzettebb csapatát”. Szlovénia nem jutott ki arra az Eb-re, melyen a magyarok kikaptak az osztrákoktól.