Lövészet: Szajkó István három évtizeden át vezette a balatonfűzfői klubot

Tavaly ősszel volt 45 éves a fűzfői lőtér, a helyi lövészklub pedig 1971-ben alakult meg. Az ötlet akkor merült fel, miután a lőszergyártás (a már híres lőporgyártás mellé) átkerült Székesfehérvárról a Balaton-parti településre.

A Nitrokémia fiatal osztályvezető mérnöke, Szajkó István feladata volt a lőtér és klub létrehozása.

– A létesítménynek kettős funkciót szántak, egyrészt a termelés minőségének ellenőrzése volt a cél, másfelől a sporton keresztül elérhető jó reklámlehetőséget láttak benne – mesélte Szajkó István, akire jelentős részt sportos kötődése miatt esett a választás. Korábban birkózott, atletizált, kiemelt klubok (például a fővárosi Honvéd) tagja volt, nem mellesleg veszprémi és budapesti egyetemi tanulmányai miatt rengeteg jó kapcsolatot ápolt a területen.

Szajkó István anno kutatómérnökként kapta feladatul azt, hogy alapítson lövész egyesületet. Fotó: Penovác Károly

– Akkor már tudtam, hogy a nemzetközi szint eléréséhez igen nagy munka kell. Ezért dr. Szilágyi Virgilt hívtuk le Pestről szakmai tanácsadónak a klubhoz. Az edző a Németországban katonai iskolát végzett Füzesséry György lett. Harminc-negyven fiatallal kezdtünk, óriási volt az érdeklődés, elsősorban a közeli Litérről érkeztek sokan. Olyan jó csapatot sikerült kinevelni, hogy 1973-ban a junior Európa-bajnokságon, Torinóban Füzesséry irányításával három fűzfői, pontosabban litéri fiatal, Gruber György, Putz István és Kiss József bronzérmet szerzett. Innentől kezdve versenyzőink éveken keresztül mindig éremmel tértek haza, Tóth János például Angliában lett junior Eb-győztes.

Szajkó István is versenyzett, de tudta, hogy belőle már nem lesz élsportoló, mindinkább a képzésre koncentrált. A klubvezetés mellett segédedzői, majd edzői oklevelet szerzett, szükség volt a szakmai munkájára. Időközben a fűzfői gyár is aranykorát élte, 55 millió lőszert dobtak (jelentős részt külföldi) piacra évente, ebből nyolcmillió maradt itthon. Persze a helyi lőklub nem szenvedett hiányt belőle.

– Putz kétszer is ezüstérmes lett az Eb-n, az eszéki Világkupát pedig a magyar válogatott nyerte. A két nagyhatalom, az Egyesült Államok és Szovjetunió egymás eredményeit számolgatta, a magyarokét senki sem figyelte, de mi nyertünk. Az amerikaiak úgy örültek, hogy megelőztük a szovjeteket, mintha ők győztek volna – mesélte mosolyogva. Szajkó István a kiemelkedő eredményekkel kapcsolatban megjegyezte: Putz Monte Katini Nagydíjon elért első helye olyan volt, mint egy wimbledoni győzelem teniszben. A kitűnő versenyző pályafutása során szinte mindenütt nyert érmet, ahol elindult, egyedül az olimpiákon nem jött ki neki a lépés (Persze a los angelesi bojkott is legrosszabbkor jött neki.).

Putz kilencedik lett a moszkvai ötkarikás játékokon, ahol az MHSZ versenyzője, Varga Károly világcsúccsal lett bajnok. (A fűzfőiek klubvezetője is ott volt, sőt, ő újságolta el a többieknek az aranyérem hírét. Még nem számolták ki az eredményt, de ő véletlenül meghallotta, ahogyan az orosz zenekar a magyar Himnuszt próbálja hátul.)

A balatonfűzfőiek bejárták Európát. Az arisztokrata eredetű sportot képviselni nem volt könnyű, a versenyzőknek a pályán kívül is teljesíteniük kellett, ami a fegyelmezettség mellett műveltséget, a társasági szabályok ismeretét is követelte tőlük.

Az edzők így váltak tanítványaik nevelőivé is egyben.

Szajkó István élen járt az oktatásban, sőt újfajta módszereket vezetett be, gondot fordított a fiatalok életmódjára, fizikai felkészültségére, és például tiltotta azt, hogy a versenyzők „ellendrukkoljanak" vetélytársuknak.

– Füzesséry 1979-ben hunyt el, az ő tanításaiból sokáig meg tudtunk élni, de Putz utódját már képtelenek voltunk megtalálni. Persze akadtak tehetségek, ott volt a szintén litéri Pájer Ildikó, majd jött Gerebics Roland. A rendszerváltást követően megtört a fejlődés folyamata, a Nitrokémia felosztásával a klub elveszítette bázisát.

Szajkó István 1996-ban vonult nyugdíjba (tanácsadóként még dolgozott a cégnél), az egyesületet pedig egészen 2002-ig irányította.

– Egy nehezebb időszak után, úgy gondolom, a 2014-es év pozitív fordulatot hozott. A Balatonfűzfői Lövész Egylet Zatkalik Attila vezetésével igazodik a mai lehetőségekhez, a múlt ápolása mellett igyekszik újra benépesíteni a lőteret és a nemzetközi élsport irányába is lép.

Szajkó István tehát jó kezekben tudhatja szeretett egyesületét és sportágát. Miközben vadászpuska míves mesterséget tanít egy alapítványi iskolában, ismeretterjesztő előadásokat tart vadászoknak, valamint 1971-es alapítása óta ma is aktív tagja a nemzetközi kézilőfegyver vizsgáló állandó bizottságnak, szívesen jár ki a fűzfői lőtérre.

A régi nagyságot tán már sosem látja viszont, de büszke lehet arra, hogy annak idején sikeresen ültették el egy szép sportág magját.

Mellékállásban volt sportvezető

Szajkó István a Budapesti Műszaki Egyetemen végzett kutatómérnőkként, előtte a veszprémi egyetemre járt. Diploma után egyből a Nitrokémiához került. (Később a Testnevelési Főiskolán is tanult.) Sosem akart hivatásos sportvezető lenni, ezt a tevékenységet a gyári munka mellett végig mellékállásban végezte. – Amivel foglalkoztam, azt mindig teljes szívvel csináltam. Sok volt egyszerre a kettő, de a kutatómunkát nem akartam abbahagyni semmiképpen – fogalmazott.