A dinoszauruszfáját!

Arra már nem is emlékszem, mikor kezdődött a dinó-láz, de szinte párhuzamosan csupaszítottuk le a könyvtár témába vágó polcait, gyarapítottuk műanyag dinóállományunkat és sajátítottuk el az őshüllők nevét. Megdöbbenhetünk azon, hogy volt olyan skorpió, ami tízszer volt nagyobb az embernél! Gyermekem felismeri a Tyrannosaurust, ami természetes, de a hozzá nagyon hasonló Allosaurust is, ami viszont extra. Tisztában van vele, melyik a Diplodocus és melyik a Brachiosaurus, pedig mindkettő hasonlóan nagydarab hosszúnyakú. Nyilván érdekli, és nagyon figyel. Az autó csomagtartóján, az anyósülés hátulján, este az ágyban, reggel az asztalon, pólón, zsebben, táskában, fürdőkádban, rajzfilmben, kindertojásban: őshüllők! Mi lett volna a farsangon? Őshüllő! Egy használt ruhás boltban tették félre nekem a jelmezt, mert már engem is magával ragadott az „őshobbi”.