A mandulafametszés fortélyai

A biogazda lapunknak elmondta, hogy a metszés kihagyhatatlan, ezzel több termésünk lehet, ugyanakkor megvédjük a fát a fertőzésektől.

Két alkalommal szükséges metszeni a mandulafákat. Január -februárban, amikor még alszik a növény, és a hajtások ritkításakor, augusztus végén. A koronaalakító metszéskor figyelembe kell venni, hogy minél kevesebb vegyszert igényeljenek a fák. Ez a metszéssel úgy érhető el, hogy levegős koronát képezünk. Ügyelni kell arra, hogy a korona ne nyújtson támadási felületet a viharnak. Nem célszerű, ha túl magasra hagyjuk nőni a fákat, a betakarításkor ugyanis így nem férünk hozzá a terméshez. Olyan koronaformát szoktak választani, amelyből az egyenesen felfelé növő vezérágat két méter magasságban levágják és inkább szélességre nevelik a fát. Ezért is célszerű a mandula esetén lazább tereket kialakítani. Így a fák egymással való érintkezés nélkül terebélyesedhetnek. Talajműveléskor könnyebb elmenni közöttük traktorral, az összeérő lombozat hiányában pedig nehezebben terjednek a fák között a fertőzéses betegségek.

Birkás Balázst szerint főleg a vezérágakat kell visszametszeni, és  ritkítsuk is a mandulafát Fotó: Szám Dorottya

A koronaalakító metszésnél a téli hónapokban a fertőződött ágakat is levágják. A monília nevű fertőző betegség mindig az ágak vége felől támad, amely így korán megállítható. A beteg ágak metszésénél célszerű még tíz centit visszavágni az egészséges részből, a vágott felületet pedig sebkezelő balzsammal lekenni. Erre jó készítmények kaphatók, bár ezek viszonylag drágák. Ősi szer a paraszti gazdálkodásban a lenolaj kencébe kevert rézgálic. A lenolaj zárja a felületet, a rézgálic pedig megakadályozza az elfertőződést.