A szomszéd kertje - Békák és kötődés

Jó földje van annak is, látom, hiszen ott van az én kertem alatt. Sőt, kút van rajta, igaz, betemetve, de azt leszámítva is közelebb esik a patakhoz. Szóval morfondíroztam, hogy kivenném inkább azt.

Csakhogy itt tavasszal piros tulipánszőnyeg fogad, szép az eper, burjánzanak a gyógynövények, mint a gomba, nő a sóska. Nem beszélve a bizalom jeleként kapott szederről. Két vegyszermentes év után eljutottam oda, hogy végre hemzsegnek a földben a giliszták, idén már leveli békát és valami helyes tejeskávé színű másikat is találtam, sőt, nyáron gyík bújt meg az ásó árnyékában. Két kert meg mégiscsak sok lenne.

Közben Erzsi néni szólt, hogy az ő kertjük is felszabadul kicsit odébb. Bekerített terület, rajta kúttal. Újabb csábítás. Az idő meg sürget, azt kell felásnom, amelyik befut. Szóval maradtam.

– Már megszerette ezt, ugye? – szegezte nekem a kérdést Jóska bá' a bajsza alatt mosolyogva.

Na igen, úgy tűnik, a kisöreg nem csak remek kertész, hanem az emberi lélek világában is járatos. Jöhetek én az eperrel, meg a gilisztákkal. A kötődést nem lehet a szőnyeg alá söpörni vagy elvermelni.