Fejbelőttek egy macskát Tapolcán

Július utolsó hétvégéjén családunk kedvence, a mostanra 13-dik életévét taposó, csodálatosan emberbarát sziámi cica sántikálva, homlokán vérző sebbel tért haza - írja a Naplónak olvasónk, Somogyi Szilvia.

A sziámi cica, akit fejbelőttek (Fotó: Somogyi Szilvia)

"Mivel lábán semmiféle sérülés nem volt, azonnal felvillant bennem a rémkép, hogy végtaggyengeségét az idegrendszer károsodása okozhatja, melyet az azonnali állatorvosi vizsgálat is megerősített. A diagnózis sokkolta a családot: a cicát fejbelőtték, a koponyacsont alá fúródott puskagolyót röntgenvizsgálat mutatta ki. A célzás pontos volt, nem az elkövetőn múlt, hogy nem halt meg azonnal a szerencsétlen jószág. Nagyon kíváncsi lennék rá, mi játszódik le egy olyan ember fejében, aki délutánonként kertészkedés, családi közös program, vagy más hasznos időtöltés helyett ártatlan állatok gyilkolásával tölti a szabadidejét. Nem tudok olyan okot elképzelni, ami miatt az életével kellene fizetnie egy kisállatnak. Arról a végtelen szomorúságról, álmatlan éjszakákról és tehetetlen dühről nem is beszélve, amit egy ilyen esetben a szeretett kedvenc mellett virrasztva annak gazdái átélnek.

Különösen fájó az eset, ugyanis nem az egyetlen a környékünkön. Az elmúlt években több cica is ilyen tragikus körülmények közt ment el.

Magyarországon az állatvédelem még gyerekcipőben jár.  Az emberek zárkózottak, ridegek és elhidegültek egymástól.  Így ha bármilyen bűncselekmény is történik, inkább becsukják szemüket, fülüket mondván, ez nem az õ dolguk. Pedig igen. A törvénytelenség ellen minden felelős állampolgárnak kötelessége fellépni. Az állatkínzás nem a szomszéd dolga, hanem közös ügyünk.

Egy dolgot pedig jó, ha minden ember szem előtt tart. Ha egy ember egy állatot képes bántalmazni és kínozni, akkor akár egy hasonlóan védtelen emberrel is megteheti" - fogalmaz Somogyi Szilvia.