Magyar vadászpilóták találkozója

Vitéz Szentiványi János Budapest térségében, Frankó Endre a Veszprém -Jutas repülőtérről felszállva vadászpilótaként harcolt az amerikai és szovjet bombázók és vadászgépek ellen. Mellettük ültek azok a kollégák, akik az ötvenes években elsajátították a sugárhajtású vadászgépek vezetését és lefektették a nagy sebességű repülés alapjait. Néha a járdán találkozunk őszülő fejű, markáns arcú, egyenes tartású és kiállású emberekkel, akik a hatvanas években hangrobbanással jelezték, hogy a magyar ember elsajátította a kétszeres hangsebességgel történő repülést: nekik Veszprémtől Budapestig az út négy perc. Bonyolultabb, változtatható szárnynyilazású gépek pilótái nevetve mesélték repüléseik mindennapjait, míg overalljukban ott ültek a világszínvonalú Gripen vadászgépek lovagjai. Egy közös dolog kötötte őket össze: 1938-tól, a Magyar Királyi Honvéd Légierő megalakulásától napjainkig a magyar vadászpilóta nappal és éjszaka harcolt a mindenkori ellenséggel szemben, védte és védi Magyarország légterét a szabálysértők ellen, ha kell, segít a bajba jutott légi járművek személyzetének.

Felállva, néma főhajtással emlékeztek a légiharcokban, kiképzési repülések során meghalt bajtársaikra, akik a nagy, végtelen égi kötelékben repülnek. Nagy ováció kísérte Mocsi József nyugállományú cseh vadászpilóta tiszteletbeli magyar vadászpilótává történő befogadását.

Az, hogy a tavalyi találkozóhoz képest hatvannal több pilóta jelent meg, biztos alapja a 2015. október 3-ára tervezett harmadik találkozónak.

Kositzky Attila