Egy hatástalanított harci helikopter felújításán fáradozik a veszprémi egyesület

– A Project 110 161 néven futó kezdeményezés a gép gyári számára utal. A helikopter egykoron az NDK-ban szolgált és 1995-ben került hazánkba, a Magyar Honvédség tulajdonába. Bár hatástalanítva van és szörnyű az állapota, mégis egy igazi kincs számunkra – mondja veszprémi otthonában Balogh Ákos. A bevezetőben említett Borz Helikopteres Hagyományőrző Egyesület elnökének szobája a hatástalanított eszközökkel, alkatrészekkel és egyenruhákkal sokkal inkább hasonlít egy, a helikopteres repülés történetét feldolgozó és bemutató múzeumra, mint egy otthonra, ám a 22 éves fiatalember nevetve mondja, ez szakmai ártalom. 

Ákost már gyermekként megcsapta a forgószárny szele, hiszen édesapja is a szentkirályszabadjai ezrednél szolgált, tinédzserként pedig egy helikopteres repülés élménye volt az, ami – ahogy ő mondja – valamit átkattintott benne. Azóta minden szabad percében a helikopterekkel foglalkozik. Fotóz, cikkeket ír, egyesületet vezet, s persze társaival a Mi–24D megmentésén munkálkodik.

A közel egy esztendeje felújítás alatt álló, Németországból származó harci helikopter az ideiglenes veszprémi telephelyen. Nyárig el kell hagyniuk a területet

– Egyesületünk célul tűzte ki a katonai helikopteres repülés egykori fellegvárában, Veszprémben vagy Szentkirályszabadján egy kisebb múzeum, kiállítóhely létrehozását. A nagy múltú ezrednek ugyanis egy bazalt kőszikla állít csupán emléket a Városi Művelődési Központ (a volt Hemo) előtti parkban. Ennek érdekében a folyamatos gyűjtőmunka mellett több évig küzdöttünk, hogy tulajdonunkba kerülhessen egy hatástalanított Mi– 24D harci helikopter.

2013 nyarán aztán egy fővárosi cég felajánlott nekünk egy, a törvényi szabályozásoknak megfelelően hatástalanított gépet, amit saját költségünkön szállítottunk Veszprémbe. Azóta ideiglenesen egy cég telephelyén áll, ott dolgozunk a felújításon. Két hónapon belül azonban a géppel együtt el kell hagynunk a területet, ezért most új helyet keresünk a Mi–24D-nek – mondja Ákos.

A tavaly nyár óta tartó felújítás közben megismerkedtek hasonló célú más helyi egyesületekkel is, így például a Magyar Tartalékosok Szövetsége Veszprém Megyei Szervezetével is, akikkel együttműködve szerették volna megvalósítani a múzeumot.

Balogh Ákos egyesületi elnök dolgozik a Mi–24D operátori fülkéjének bal oldali panelján a veszprémi garázsban. Nem állhat le a munka (Fotó: Szabó Péter Dániel)

– Az emlékezés mellett igazodnánk a Honvédelmi Minisztérium ifjúsági honvédelmi nevelőprogramjához is. Az együttműködés végül nem jött össze, s hiába próbáltunk helyet vagy segítséget kérni a honvédségtől, önkormányzattól, csupán a támogatásukat fejezték ki, de lényegi előrelépés nem történt az ügyben – teszi hozzá az egyesület vezetője. – Ehhez talán hozzájárul az is, hogy a kiállításhoz a helikopterünket először fel kell újítani és pótolni a hiányzó alkatrészeket. Ezeket a gépeket ugyanis 1995-ben Németországtól kapták a magyarok, de itthon egy percet sem repültek, azóta a raktárban álltak. A felújítási munkák folyamatosan zajlanak, azonban a legnagyobb problémánk, hogy támogató hiányában a tagság saját pénztárcájából kell finanszírozni az elképzelést. Közel egy év alatt azért rengeteg alkatrészt sikerült beszereznünk, drága pénzen, vagy szerencsésebb esetben támogatásként kaptuk. Ezeket viszont még nem szereltük be a gépbe, mert ahhoz több napra, speciális emelőkre és összehangolt csapatmunkára van szükség. Ezt pedig nehéz megszervezni, hiszen mindannyiunknak van privát munkája, ami a megélhetését biztosítja – sorolja Ákos, kiemelve, hogy a legnagyobb problémát jelenleg nem a felújítás, hanem a korábban is említett tárolási hely jelenti. 

– Az eddig ingyen biztosított őrzött tárolási helyünket nyár közepéig el kell hagynunk, mert zavarja a tulajdonos cégénél a munkát. Az átmozgatás azonban több problémát is felvet. Elsősorban azt, hogy hova tudjuk a megyeszékhelyen vagy annak 10–15 kilométeres körzetében őrzött, biztonságos helyre elhelyezni a gépet úgy, hogy az egyesületnek bérleti díjakra nem telik. A másik probléma, hogy a szállítás is súlyos tízezrekbe kerül majd, mert ismét darut és trélert kell bérelnünk, azaz, amit eddig sikerült félretennünk például alkatrészbeszerzésre, az most majd elúszik. A pénz azonban a legkevesebb. Mára szívügyünkké vált a gép felújítása. A sok küzdelem, a több száz munkaóra után fájó szívvel mondanánk le a nagy álmunkról – teszi hozzá Balogh Ákos, majd a most műhelyként (is) funkcionáló garázsában meghúz egy csavart a Mi–24D operátori fülkéjének bal oldali panelján. A munka ugyanis nem állhat meg.