Házimuzsika a várban

A királynék városába érkező fiatalok Gulyás Márta tanszékvezető diákjai. A moszkvai Csajkovszkij Konzervatóriumban végzett zongoraművész a hazai hangversenyélet meghatározó egyénisége. A Liszt-díjas pedagógust a Madridi Királyi Zeneakadémia kamarazene-professzorát gyakran hívják meg fesztiválokra, mi több, világszerte tart mesterkurzusokat. Ezen túl jó néhány rádió- és televízióállomás készített vele felvételeket.

Az eddig nyolc lemezzel büszkélkedő tanár Haydn G-dúr vonósnégyese előtt az osztrák zeneszerző, a bécsi klasszikusok első képviselőjének munkásságát mutatta be. Mint kiderült: a zenetörténészek a szimfóniák atyjának, a vonósnégyes megteremtőjének tartják. Haydn az Eszterházy család szolgálatában állt, az udvari zenekar karmestere és zeneszerzője volt. Életművének törzse 104 szimfónia, 68 vonósnégyes, 55 szonáta, illetve 14-14 mise és opera. Leggyakrabban játszott darabjai a vonósnégyes műfajban születtek - eleinte magánhasználatra, házi zenélésre. Az elsőket fiatalon komponálta, ezekben a legfontosabb szólamot az első hegedű játszotta, ami a későbbi munkáiban is kiemelt szerepet kapott. Később vonósnégyesei egyre inkább szimfonikus jelleget öltöttek.

Pódiumon a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem növendékei
Fotó: Balogh Ákos

Borogyin 2. vonósnégyese előtt elhangzott: a szerzőről korán kiderült szerteágazó érdeklődési köre a természettudományok éppúgy vonzották, mint a zene és a nyelvek. Nyolcévesen már zongorázott, fuvolázott és csellózott, később pedig akadémikus lett. Kémiai jelenségek felfedezője, aki mindig a kutatást és a tanítást tartotta a legfontosabbnak. Főként Mendelssohn és Schumann zenei világa hatott rá. Először románcokat, zongoradarabokat és hangszeres kamarazenéket írt. Az orosz zene népi-nemzeti jellegét hangsúlyozta ki, ám szívesen alkalmazta a keleti muzsika folklórelemeit is. Liszt elismerte és támogatta a munkásságát, noha a professzor a találkozásukkor szerényen vasárnapi muzsikusnak nevezte magát. A műkedvelő szerző aki egy bálban halt meg csak két tucat művet írt, mégis az orosz nemzeti szimfónia egyik megalkotója, az ottani kamarazene egyik első nagymestere lett.

A fiatalok remekül játszottak, házimuzsikájuk alatt nem hiányzott belőlük az erő, működött közöttük az összhang. Kiemelkedő képességüknek köszönhetően pontosak és dinamikusak voltak, a hangok a megfelelő helyre kerültek, s egy-egy szólam erejéig felbukkant a mélység, a szenvedély. Korukat meghazudtolva játszottak, ezért a zene időnként vibrált az előadásukban.