Beszélgetés Szőcs Géza költővel új könyvéről

A mű fikciós feldolgozása a kolozsvári és erdélyi történeteknek, amelyeket a szerző Sziveri János költőtárs betegágyánál mesél.

Szőcs Géza kifejtette, úgy véli, Sziveri János költészetét még ma is kevesen ismerik, ezért szerette volna könyve által is ráirányítani a figyelmet arra a különleges világra, amely a nagyon fiatalon elhunyt vajdasági költő műveiben megjelenik. Hangsúlyozta, a kétkötetes kiadvány egyik részében azok a történetek kaptak helyet, amelyeket Sziverinek mesélt beteg-ágyánál, a másik részébe pedig Sziveriről szóló nekrológok, tőle származó kéziratrészletek, félbemaradt versek kerültek be, amelyek ahogyan fogalmazott hozzájárulnak ahhoz, hogy az olvasók olyan dokumentum-anyaghoz jussanak, amely kiegészítheti az emlékeket. Szőcs Géza műve átferdített Kolozsvár-kép, hatalmi metafizika, az erdélyi magyarság tragédiájának tükre, melyben megelevenednek Mókuci elvtárs legsötétebb hatvanas évekbeli szatirikus kalandjai éppúgy, mint a Hincz patikus-család történetei vagy a Római Birodalomban a szabadságukért küzdő dákok.

- Csak a fantázia fogja össze, így ne keressünk benne cselekményt, se jellemeket, még kevésbé jellemek ütköztetését, mert a műből szinte minden hiányzik, ami a hagyományos értelemben vett irodalomhoz kell - mondta a szerző. Hozzátette, célja közelebb hozni az olvasóhoz az erdélyi ősmagyar érzületet, átadni azt az érzést, amelyet akkor élt át legutóbb, amikor negyvenezer magyar énekelte Kolozsvárott, államalapításunk ünnepén a Székely himnuszt.

- Kolozsvár egy Alexandria, amely elsüllyedt. Még inkább egy palimpszeszt, tekercs, amelyre az eredeti írást eltávolítva mindig feljegyeztek valamit. Ahogyan a titkok, hazugságok és a múlt időnként feltárul, úgy a régi írás is időnként felsejlik, áttör az újon. Kolozsvár ilyen őskép, amelyre megannyi dolog rátapadt már a történelem folyamán - mesélte a hallgatóságnak.