Nem bíztam a véletlenre - Miért gyűlöli Hujber Ferenc a bulvárt?

- Nem osztom meg. Az újságok próbálnak engem lehúzni, de az emberek nagyon szeretnek. A bulvárnak ma már senki nem hisz. Az emberek rutinból megveszik a lapokat, elolvassák és legyintenek arra, amit olvastak. Nem vagyok megosztó személyiség. Ha valaki lát és ismer... nem is kell megismernie, csak látnia egyszer... abban a pillanatban tudja, hogy hülyeség az, amit az újságok rólam írnak, kitalálnak.

- Hogyan kezeli a bulvárt?

- Irtom. Megölöm, ahol tudom. Ennyit tehetek ellene.

- Annak idején, talán még a főiskola előtt vagy főiskolásként, a balatonkenesei versmondó táborban ismertem meg. Emlékszem, jól bánt a fiatalokkal.

- Imádtam, nagyon szerettem a balatonkenesei és a zalaszentgróti versmondó táborokat.

- Mi áll igazán közel önhöz? Versmondás, színház, film?

- Én mindent csinálok. Most éppen a szinkronból jöttem, itt vagyok, este játszom, két hét múlva filmet forgatok, újabb két hét múlva előadást próbálunk a Madách Szín-házban.

- Családjával visszatért Londonból. Itthon maradnak?

- Nálam ezt nem lehet tudni. Most éppen itt vagyunk, biztosra soha semmit nem jelentek ki.

- A 2006-os bemutató után a Tisztelt Ház volt az első előadása. Erre a darabra jött haza?

- Erre. Szeptemberben pedig a Gyalog galopp musicalváltozatának lesz a premierje a Madách Színházban.

- Volt casting? Szereplőválogatáson találtak önre?

- Nem. Felhívott az igazgató és azt mondta, engem szeretne, és igent mondtam. Van egy-két színházi felkérés, amit elvállaltam, Dunaújvárosban januárban lesz egy bemutató, Szurdi Miki rám osztotta Az ifjúság édes madara főszerepét. Folyamatosak a felkérések, filmet is forgatok a nyáron.

- Nagyon sok filmben szerepelt, de a Valami Amerika hozta meg a népszerűséget.

- Nem bíztam a véletlenre, a Barátok közt című televíziós sorozattal és a Valami Amerika című filmmel robbantam be. A Barátok köztben negatív szerepem volt, a Valami Amerikában egy abszolút pozitív. A fél ország úgy ismert, mint aki megerőszakolta Tildát, a másik fele meg úgy, mint aki a Valami Amerikában az aranyos kék majmot alakította.

- A Valami Amerika második része szinte az elsőt is felülmúlta.

- Szerintem is, és ez hihetetlenül ritka. Azt mondta Herendi Gábor rendező, már nem zárkózik el a harmadik rész elől sem. Én azt mondom, csak akkor legyen harmadik rész, ha az legalább olyan jó lesz, mint az első kettő.

- A színészek is élvezték a filmet?

- Nagyon. A Valami Amerikát már nem lehet lemosni rólam. Azt szoktam mondani, ha egyszer meghalok, a nekrológomban biztosan az lesz: elment a kék majom. Ha elmegy egy színész, felidézik a legnagyobb szerepét, például szegény Kaszás Attilát úgy búcsúztatták, elment a Rádiós (a Padlás című mesemusicalbeli szerepe - a szerk). Én ettől a kék majomtól nem tudok szabadulni. Azért ez jó.

- Szeretne rendezni is?

- Igen, szeretnék, jövőre vagy azután mindenképpen, elsősorban színházi előadást. Attól függ, hogy rendező szakra jelentkezem az egyetemre vagy bekerülök egy színházba és ott rendezhetek. Mind a kettőről beszélgetünk.

- Itthon marad vagy külföldre megy?

- Fogalmam sincs. Nem tudom megmondani.

- És a családja? Jut ideje a kisfiára?

- A családom a legfontosabb, soha nem fogom hagyni, hogy a munka legyen az első. A kisfiam jól van, nagyon boldog, rengeteg szeretetet kap tőlünk. Jól neveljük a feleségemmel. Nálunk nem az történik, hogy az anya neveli a gyereket, az apa meg dolgozik - mind a ketten neveljük őt és mind a ketten dolgozunk.