Kóborló farkas a gleccsereken - Juhász Árpád a globális felmelegedésről és utazásairól

– Természettudományos témában sok könyve jelent meg, most viszont önről készül könyv.

– Meglepő címe van, Kóborló farkas, a kék bolygó követe. Gyerekkoromban indiánt játszottam, mindenki kapott egy nevet, én lettem a „Kóborló farkas”. Ehhez a névhez hű maradtam, most is kóborlok, ugyan kicsit öregesen, hétvégenként. A kék bolygó követe is igaz: a természetvédelem érdekében az utóbbi húsz-huszonöt évben könyveim jelentek meg, filmjeim többségének természetvédelmi vonatkozásai vannak. Itt, az egyetemen előadásom tárgyai a gleccserek. Két évvel ezelőtt jelent meg a kötetem, a gleccsereket tartom a Föld legjobb hőmérőinek. Az átlag ember azt látja, hogy október közepén nyári meleg van, emlékszik esős nyarakra, de ezek alkalmi, szubjektív emlékek, nem lehet számszerűsíteni. A meteorológiai adatok sem annyira regisztrálhatók, mint a gleccserek.

– Hány gleccseren járt?

– Kétszáz gleccsert jártam be. Magam sem hittem, hogy amikor 1963-ban életemben először eljutottam egy gleccserhez, a Gross Glockner tövében lévő Pasterze-hez, hogy a fotónak, amit ott készítek, tudományos dokumentum értéke lesz. Ez is bekerült a könyvbe – amiben ötven év fotóanyaga van –, pontosan rögzítettem, melyik gleccser mennyivel rövidült.

– Kezdetben nem tudományos céllal látogatott a gleccserekre.

– Gimnazistaként, egyetemistaként még nem mehettünk külföldre. Nemcsak hogy nem láttunk gleccsert, de reményünk sem volt arra, hogy valaha az életben látni fogunk. Számomra sokkal később, fokozatosan nyíltak meg a kapuk, kezdtem utazgatni, mostanra pótoltam a hiányosságot. Százhat országban jártam, köztük sok magashegyi ország, sarkvidéki terület, ahol hatalmas gleccserek vannak.

– Mi vonzza önt a gleccserekben?

– Két dolog vezetett. Az esztétikai élmény és kaland motivál, gyönyörűnek találom a gleccsereket. Van olyan a családomban, aki elborzad, nem érti, mit találok a gleccserekben szépnek. Aki végigment már szép, nagy gleccsereken, kötelekkel átküzdötte magát hasadékokon, tudja, hogy ez egy veszélyes, de gyönyörű világ.

– Társakkal vagy egyedül járta be ezeket a helyeket?

– Norvégiában, egy gleccseren olyan őrültséget csináltam, 1974-ben teljesen egyedül mentem fel. Az Elbruszon, ami kettős vulkáni kupola, bele is estem egy jéghasadékba 1979-ben, egy hegymászó csoporttal voltam. Rendkívül rossz időjárásban egy adott napra kitűzték a csúcsmászást, a rossz idő miatt azonban nem tudtunk éjszaka indulni, csak hajnalban. A jégcsákányommal döfködtem a havat, egyszer csak én is estem a csákány után. Szerencse, hogy fennakadtam egy kiszögellésen, a hasadékban. Háromszor vettem részt téli kaukázusi expedíción. A gleccserek mászását egyedül kezdtem, nem volt társam és normális felszerelésem sem. A Dachstein gleccseren – ma már „úri” gleccser, sípálya van és sífelvonó –, amikor e-lőször jártam, éjszaka kellett indulni, odacsapódtam egy osztrák kötélpároshoz harmadiknak. Korábban sífutóként versenyeztem, jó állóképességem volt, egészen későn, negyvenöt éves korom idején a síelés révén bekerültem egy hegymászó csapatba, így lettek társaim, akikkel lehetett menni. Televíziósként hegymászó csoportokhoz kapcsolódva, filmeket forgattunk a Himalájában, annak egyik leghosszabb gleccserén. Eljutottam Sikkim-be, Indiának egy törpe államába, kétszer Nepálba, egyszer az Annapurnára. Európán kívül számos olyan országban voltam, ahol nagy gleccserek vannak, megmásztam a Kilimandzsárót, új-zélandi gleccsereken is jártam.

– A klíma nagykövetének is megválasztották.

– Hét éve lettem az UNEP környezetvédelmi program nagykövete. Ez annyit jelent, hogy ahol lehet, szóba hozom a gleccsereket, mint a klímaváltozás dokumentumait.

Minden ország lakója szerény mértékben, de hozzájárulhat ahhoz, hogy a globális felmelegedés negatív folyamatát lassítani lehessen, mondta Juhász Árpád (Fotó: Penovác Károly)

– Két évvel ezelőtt könyvet írt a témáról, előadást tart róla.

– A gleccserek évtizedek változásait rögzítik, százötven év óta a Föld gleccserjeinek kilencven százaléka drasztikusasan rövidült. Mióta műholdakról néhány évtized óta mérni tudják a jég vastagságát, meg tudják állapítani, egy nagy jégkupolában mennyit vékonyodott. Nemcsak azt látják, a gleccser mennyit húzódott vissza, hanem azt is, a jégtömegből mennyi olvadt el. Nemcsak a gleccserek rövidülnek, hanem a jégtömegek is vesztenek vastagságukból. Kétszer voltam Grönlandon, az Illulisaat település közelében a fjordba torkollik egy hatalmas gleccser, 120 kilométerre északra az Északi-sarkkörtől. Filmeztük azt a gleccsert, amelyik egy fjordba érkezik, elképzelhetetlen, fantasztikus látvány. Több millió tonnás jégszilánkok szakadnak le a gleccser végéről, bele huppannak a fjordba. Hatalmas, mennydörgésszerű robbanások, millió tonnás jégszilánkok. Egy-egy jégszilánkban annyi víz van, mint egy nagyváros, akár világváros éves vízkészlete.

– Nyilván nem a geológus feladata azt megmondani, a globális felmelegedésben mekkora az embere szerepe, milyen jövő vár rá.

– A geológus a gleccser megfigyelésekkel csak azt tudja megállapítani, hogy a légkör hőmérséklete emelkedik, százötven, százhatvan éve. Arra nem tud választ adni, mekkora ebben az ember szerepe. Ugyanakkor köztudott, hogy a légkörbe kerülő széndioxid kiváltja az üvegházhatást. Az ipari forradalomtól kezdve fokozatos a légköri emelkedés; az ember a széndioxid kibocsátással felgyorsítja a meglevő klímaváltozást. Sokáig még az ENSZ sem mert erre állásfoglalást kiadni, csak az utóbbi évben deklarálta, hogy az ember alapvetően bűnös szerepet játszik a felmelegedésben. Számos konferencia volt, amelyiken próbáltak egyezségre jutni, milyen mértékben kellene az egyes országoknak csökkenteni a széndioxid kibocsátást. Az egyezmények nem vezettek eredményre, nem sikerült rábírni a nagyfogyasztókat, mérsékeljék a széndioxid kibocsátást, ez vonatkozik elsősorban az Egyesült Államokra.

– Mi a magunk területén mit tehetünk a folyamat lassítása érdekében?

– Minden ország lakója szerény mértékben, de hozzájárulhat ahhoz, hogy a negatív folyamatot lassítani lehessen. Olyan apró dolgokkal, hogy energiatakarékos izzókat használ, éjszakára teljesen kikapcsolja a televíziót, energiatakarékos mosógépet, hűtőgépet vesz. Én például a kertemben lombos fákat ültettem azért, mert nyáron leárnyékolják az épületet, nem kell klímát használni, télen viszont – mivel nincs lombozatuk –, átengedik a napot. Az ereszcsatornáimról kiágazásokat vezettem a nagyobb fáimnak a törzséhez, hogy a víz ne folyjon el fölöslegesen, hanem minél több hasznosuljon. Felástam a kertemet, mert a kemény talajon a víz gyorsan elrohan, de ha fel van ásva, jobban beszivárog a földbe.