''Az életemet tette tönkre'' – nem vette észre, hogy eltűnt hatszázmillió

S. V. K.-t a bíróság különösen jelentős értékre elkövetett sikkasztás bűntettével és más bűncselekménnyel vádolja. A vádlott vallomást tesz és cáfol.

Fotók: Balogh Ákos

A bíró kérdésére, miszerint bűnösnek érzi-e magát azt mondta, „erről most nem nyilatkoznék". Mondta továbbá, nem voltak fiktív számlák, a pénzt nem tulajdonította el, nem fordította saját céljaira, jelentős részéből a kollégák túlóráit fizették ki.

A mai, első tárgyalási napon a vádlottat és tanúkat hallgat meg a bíróság.

A vád szerint S. V. K. vádlott annak érdekében, hogy a pénzösszegek eltulajdonításával keletkezett - esetenként több tíz millió forintos - pénztárhiányt leplezze, saját maga készített és adott át pénzügyi iktatás, illetve könyvelés céljából a pénzügyi csoportvezetőnek és a kft. könyvelőjének hamis számlákat, bevételi pénztárbizonylatokat. S. V. K. a hamis számlákat, bizonylatokat az esetek túlnyomó többségében visszakérte, és azokat nem fűzték le.  A számlák végösszege a vádlott által a házi pénztárból több részletben eltulajdonított, és ismeretlen célra fordított összegekkel valamennyi esetben megegyezett.

Túlórára és közbeszerzési pályázatok elnyeréséhez szükséges üzleti jutalékra kellett a 600 millió forint az ügyvezető utasítására – mondta a vádlott.

A bíró úgy fogalmazott, tehát kenőpénzre kellett.

Szaktárcákat is megnevezett a vádlott, akiknek tudomása szerint jutalékot vitt a cégvezetés egy-egy pályázat elnyeréséhez.

A főügyészség börtönben végrehajtandó szabadságvesztés kiszabását indítványozta.

''Az életemet tette tönkre'' – nem vette észre, hogy eltűnt hatszázmillió

Soha nem adtam utasítást jelentős összegű készpénzfelvételekre, kenőpénzt különböző borítékokolásokra, az életemet tette tönkre V. – ezt mondta többek között  Sz. P. a N. F. Kft. ügyvezetője, akit tanúként hallgatott meg a bíróság szerdán délután.

A bíró kérdésére, hogyan tűnhetett el több mint 600 millió forint egy olyan cégnél, ahol napi likviditási gondok vannak, nem tudott válaszolni.

Kiderült továbbá, a túlóra elszámolásba nem avatkozott bele, nem tudta, milyen keretből számolta el  a gazdasági vezető, akiben megbízott. Cáfolta a vádlott állítását, miszerint 300 milliót fizettek volna ki  túlórákra, és nem utasította a vádlottat arra, hogy ezeket hamis számlákkal igazolják. Sőt, ha erről tudott volna, megtiltja.

Jutalék kifizetésre egyik kereskedő kollégájuknál adott lehetőséget bizonyos eladott mennyiség felett,  de ez nem milliós tételekben történt.  Számlavásárlásra nem adott utasítást. Cáfolta azt is, hogy újabb 300 milliót fizettek volna ki közbeszerzési pályázatok elnyeréséért.

Elmondta, az új svájci tulajdonos 2010 januárjában kérte, 260 millió forint értékű anyagot selejtezzenek le.  Ez három féle módon történt, eladással, illetve átadták hulladék feldolgozónak, és volt olyan anyag is, amit ők semmisítettek meg. Sz. P.-nek nem tűnt fel, hogy a pénzügyi kimutatás eltért  a raktárkészlettől.

Az életemet, nyugdíjas éveimet tette tönkre V – fogalmazott.

Ügyészi kérdésre, miszerint tudott-e arról, hogy indokolatlanul magas a készletállomány, például a lőszerkupakoknál, azt mondta, erről nem volt információja. Egyéb termékeknél tudta, hogy nagyobb mennyiséget vettek, mert úgy olcsóbban kapták.  Azt sem ismerte – ahogy mondta különösebben- hogyan történik a könyvelési rendszerük. Biankó iratokra, amin csak az ő aláírása volt, arra szolgáltak, ha közbeszerzésnél gyorsan kellett hiánypótlást beadni, akkor ezt használta a gazdasági vezető. Ebből két-három példány lehetett mindössze.

S. V. munkájával elégedett volt, gyorsan dolgozott, pontosságával adódtak problémák.  A könyvvizsgáló gazdasági vezetőt érintő kifogásait nem tekintette komolynak.  A banki számlákat szúrópróbaszerűen ellenőrizte.  Kiderült, fia egy olyan cégnél volt informatikus, amellyel a kft. is kapcsolatban állt, de senkinek a számítógépéhez nem nyúlt hozzá. Sz. P.- nek nem is volt gépe.

Ügyvédi kérdésre Sz. P. közölte, ismerte fontosabb üzleti partnereiket. Az éves mérleget ő írta alá, de előtte külön vizsgálatot nem végzett.

A tárgyaláson Sz. P. kiemelte, soha egy honvédségi beszerzőnek nem adott kenőpénzt, a közbeszerzéseknél egyébként is meghívásos tenderek voltak.