Földalatti tudomány - Látogatás a misztikus Sziklában

Szigorúan őrzött kapuk mögött, több mint 20 méterrel a föld alatt számítógépek előtt ülve kémlelik hazánk légterét és szavatolják mindannyiunk biztonságát. A Szikla titkai testközelből.

A Sziklát, hiszen a veszprémiek így ismerik a Magyar Honvédség Légi Vezetési és Irányítási Központjának Jókai utcai utcai objektumát, mindig is egyfajta misztikum lengte körül. Ez több dolognak is betudható. Egyrészt több mint húsz méterrel a felszín alatt dolgoznak az itt szolgáló, a magyar légteret ellenőrző katonák, másrészt pedig szigorúan őrzött mivoltának is betudható mindez.

A Szikla eredetileg német tervek alapján a Magyar Nemzeti Bank trezorjának épült 1937 és 1940 között, ám a polgári védelem számára már akkor létesült óvóhely és kórház is a föld alatt, s a légvédelmi irányítás egyik központja is itt kapott helyet. A második világháború idején az ország legbiztonságosabb helyének számított, majd az ország hadszíntérré válása után, 1944. november 5-től december 8-ig a hős koronaőrök itt őrizték egy hónapon keresztül a Szent Koronát és a Szent Jobbot. Erre egyébként díszes tábla is emlékezteti az erre járókat a központ bejáratánál.

A világháborút követően egészen a hatvanas évek közepéig megmaradt a hármas funkció, ám akkor a nemzeti bank páncélterme és a polgári védelmi rész megszűnt, így a Magyar Honvédség vette át az objektum kezelését. A 80-as évek közepén az atom- és biológiai fegyverek elleni védekezés jegyében felújították, de természetesen a légtérellenőrzés tekintetében is folyamatosan fejlesztették a technikai hátteret.

Amíg a hatvanas években még a Szovjetuniótól átvett függőleges tervtáblán ábrázolták az aktuális légi helyzetet, addig a számítógépek megjelenésétől folyamatosan álltak át a modern és a korábbinál sokkal gyorsabb és hatékonyabb berendezések alkalmazására. Ez természetesen más jellegű, speciális felkészültséget igényelt és igényel az állománytól, jegyzi meg Szücs József mérnökezredes, az MH LVIK parancsnoka, miközben a földalatti folyosókon sétálunk. Modern környezetben, hiszen a NATO-csatlakozást követően újfent alapos felújításon esett át a két szinten, összesen mintegy 6000 négyzetméteren elhelyezkedő bunker.

Hazánk légterének ellenőrzése és a magyar légierő repülő eszközeinek irányítása mellett a NATO integrált légvédelmi rendszere felé is összekötő szerepet tölt be a Silver Shark, azaz Ezüstcápa hívónevű veszprémi központ. _ Az itt zajló munka első látásra nem tűnik megterhelőnek, ám a nehézsége épp abban rejlik, hogy bármi bármikor megtörténhet. Az nap 24 órájában, az év 365 napján készenléti, riasztási állapotban van az itt dolgozó állomány. Becslések szerint a Magyarország légterében lezajló napi civil légi forgalom körülbelül 2000–2500 gépet jelent. A radarszázadok által működtetett érzékelik a gépeket, s az adatokat a Sziklába továbbítják _ mondja Szücs József a légi irányítást végző hadműveleti teremben, ahol gőzerővel zajlik a munka.

A monitorokon és a kivetítőkön az ország aktuális légi forgalmát látjuk.  A légi járművek túlnyomó része természetesen a szabályoknak megfelelően érkezik és távozik, ám vannak speciális esetek, amikor például az óvatlan pilóták megfeledkeznek a rádiókapcsolat felvételéről, de az is megesik, hogy diplomáciai engedéllyel és/vagy repülési tervvel nem rendelkező gép repül be a légtérbe. Ilyen esetben úgynevezett Alfa-riasztás történik, azaz a NATO-val egyeztetve mérlegelik a kialakult szituációt, s szükség esetén riasztják a Kecskeméten készenlétben álló vadászgépeket, akik percek alatt az érintett légi jármű mellé repülnek.

Tavaly hazánk felett összesen 34 ilyen esetet regisztráltak, de mindössze hat alkalommal kellett élesben is riasztani a Gripeneket. Érdemes azért megjegyezni, hogy a legtöbb ilyen esetben a civil repülőgép-vezetők figyelmetlensége okozza a galibát, s amikor Gripenek tűnnek fel a jármű mellett a levegőben, nyomban orvosolják a rádiókapcsolatban beállt zavart.

A földalatti bunkerből zárásként a Szikla tetejére vezet az utunk. Rengeteg lépcsőt kell megmászni, mire felérünk, itt érzékeljük igazán milyen mélyen is jártunk. Odafent festői a kilátás, jobbra a vár, balra a Szent István-völgyhíd, előttünk pedig a Dózsaváros terül el. Mégis inkább a tiszta, kék eget kémleljük, ahol épp egy repülő húz el a távolban. Nem tudjuk milyen gép és milyen szándékkal érkezett. Azonban nyugodtak vagyunk, hiszen tudjuk: a Szikla mélyén mindent kézben tartanak katonáink.